Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám, 493 4. A főtárgyalás határnapjának kitűzését a javaslat (271. §.) a főtárgyalási elnökre bizza, mert ez van csak abban a helyzetben, hogy a főtárgyalásra utasított ügyekről áttekintést szerezzen s ahhoz képest a rendelkezésre álló időt beoszsza. A határidő kitűzésénél elsőrendű szempont az, hogy a vádlottnak, illetve védőjének elég ideje legyen a bűnügy tanulmányozására. Ez okból minden perrendtartás megállapítja a vádlottnak szóló idézőlevél kézbesítése és a főtárgyalási határnap közötti időköznek bizonyos minimumát. A javaslat ez időköz minimumát nyolcz napban állapítja meg. Mindazáltal rövidebb is lehet ez időköz, ha abba a vádlott beleegyez, — mi akkor, midőn a vádlott már a vádiratban is megnyugodott és érdekében áll a főtárgyalás minél előbbi megtárgyalása, — rendszerint elő is fog fordulni. Halasztási okot tehát csak akkor képez az emiitett időköz meg nem tartása, ha a vádlott bele nem egyezett vagy kifogását e miatt a főtárgyaláson a vádirat, illetve vádhatározat felolvasásáig előterjeszti. Ennek megtörténte után tett kifogásra már a főtárgyalási nem kell elhalasztani. A vádlottnak, ha már egyszer a rövidebb időközbe beleegyezett, az osztrák és német judicatura visszavonási jogot nem ad, mi ok nélküli halogatások megakadályozása czéljából helyes is. A javaslat taxatíve sorolja fel a főtárgyalásra megidézendőket (vádlott, védő

; kir. ügyészség, magán vádló, sértett fél, károsított, tanuk és szakértők). A vádlottnak, tanuknak és szakértőknek szóló idézőlevél alaki és tartalmi kellékeiről már fentebb volt szó. Meg kell itt jegyezni, hogy a vádlott, ha különben megjelenésének egyéb akadálya nem volt, — meg nem jelenését azzal nem mentheti ki, hogy a főtárgyalási határnap és az idézőlevél kézbesítése között nyolcz napnál rövidebb időköz maradt. A védő ügyvéd, a kir. ügyészség és a magánvádló mindig Írásban és lehetőleg jókor idé zendők a főtárgyalásra, mi azonban a kir. ügyészségnek a 80. §. szerinti idézését ki nem zárja. A magánvádlót pedig, tekintettel arra, hogy jogai fölött kellőleg őrködni tartozik, figyelmeztetni kell az idézőlevélben, hogy a mennyiben sem ő, sem ügyvédje meg nem jelen, a vádtól elállottnak fog tekintetni. Rendszerint csak azok a tanuk és szakértők idézendők, kik a vádirathoz mellékelt jegy, zékben vagy a vádhatározatban vannak megnevezve. A főtárgyalásnak ugyanis alapját a vádirat illetve vádhatározat képezi, következőleg, ha a vádirat ellen kifogás nem adatott be, vagy a vádaláhelyezés másként jogerőssé vált, a vádlónak joga van ahhoz, hogy a bizonyítékul felhívott tanuk és szakértők mindnyájan megidéztessenek. E jogot a javaslat.annyira elismeri, hogy a vádiratban, illetve vádhatározatban megjelölt tanuk vagy szakértők közül a főtárgyalási elnök egyet sem mellőzhet. Ha azonban ugy van meggyőződve, hogy egy vagy több azok közül mellőzhető, a vádtanács határozatát kéri ki, melynek jogában áll a mellőzést kimondani. Úgyszintén, ha a vádlott elnöki kihallgatása alkalmával azt kéri, hogy a vádiratban (vádhatározatban) megnevezett egyik vagy másik tanú, illetve szakértő megidézése mellőztessék: ekkor kötelessége a főtárgyalási elnöknek a kérelemről felvett jegyzőkönyvet az összes iratokkal együtt azonnal a vádtanács elé terjeszteni. A sértett félnek és kárositottnak a főtárgyaláson személyes megjelenésre kötelezése, csak akkor indokolt, ha kihallgatásuk valamely lényeges körülmény kiderítésére szükséges. Következőleg annak megakadályozása czéljából, hogy a sértett felek és károsítottak, kik néha, pl. egy vasúti büntetendő cselekmény esetében a legtávolabb fekvő helyeken lakhatnak, ok nélkül ne terheltessenek a főtárgyalásra való megjelenéssel, szükséges volt e tárgyban határozottéi) intézkedni.