Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.
Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége
354 357. szám. Mig ha ezek kikerülésével más orvosok is lehetnek közvetlenül fölülvéleményezők, ugy ezekben vagy a vád vagy a védelem vagy a bíróság megnyugvást nem találván — rendszerint az emiitett nagy tekintélyű közegek véleményéuek kikérését követelnék, mi csak a bűnvádi ügy befejezését késleltetné és a költségeket szaporítaná. De az egyenesen a bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszerébe ütköznék és több esetben az igazság érzékeny kárát vallaná, ha a biró feltétlenül el lenne zárva attól, hogy kiváló tekintélyeket idézhessen a fotárgyalásra, kik tudományos véleményüket a fölülvéleményező közegekkel szemben is nyilváníthatják. Ily tilalom végeredményében, — bár a bíróság nincs is kötve a jelzett fölülvéleményező közegek véleményéhez, — mégis megkötné a birót, mert más bizonyítási forrástól elzárná. Annál kevésbbé volna helyes a bécsi semmitőszék álláspontja után indulni, mert mig az osztrák perrendtartás az orvosok és vegyészek véleményének az egyetem orvosi kara által való fölülbirálását mellőzhetlennek nem tartja: addig nálunk épen a fentebb említett gyakorlati okokból, a közvetlen fölülbirálásra hivatott közegek kötelezőleg lévén elb'irva, — ezeken kivül minden más fölülbirálat ki volna zárva. Mindamellett — és ezt különösen ki kell e helyütt emelni, — az országos közegészségügyi tanács, valamelyik egyetem orvosi kara vagy az országos vegyész véleményének tárgyában újabb szakértők kihallgatása mindig csak nagyon kivételesen, a mellőzhetlen szükség esetében és elismert tekintélyű capacitások alkalmazása mellett rendelhető' el. A bíróság nagyon helytelenül járna el, ha az emiitett fölülvéleményező közegek véleményének minden hiánya vagy hézaga miatt azonnal más közegekhez fordulna, a helyett, hogy a szükségesnek talált pótlások vagy felvilágosítások tárgyában amazokhoz újabb megkeresést intézne. A javaslat nem tartotta elegendőknek a szakértőkre vonatkozó eddigi általános jellegű intézkedéseket, hanem követve a német particularis perrendek alapján álló osztrák és német perrendtartásokat, bizonyos cselekményeknél szükséges szemlékről részletes gyakorlati értékű szabályokat tartalmaz (170—183. §§.). II. Hullaszemle és bonczolás. Gyermekülés, mérgezés, testi sértés és elmezavar megállapítása. (170-177. §§.) 1. Hullaszemle és bonczolás. Qyermékólés megállapítása. A hullaszemlének, mint bizonyítási eszköznek fontossága már régen elismertetett. A tételes jogok kezdetben egyéb szakértői szemlét, mint a hullaszemlét nem is ismertek. Hazánkban is — mint fentebb jeleztetett — innen indult ki a szakértői szemlének, mint bizonyítási eszköznek általános fejlődése. A hullaszemle fontosságát a már idézett forrásainkon kivül még különösen kiemeli a helytartótanács által 1829. január 20-án 1628. sz. a. kiadott terjedelmes utasítás, melyben helyesen jegyeztetik meg: íMedicus forensis in pronunciando judicis cautissime procedet . . . . et oportebit eum, ne consientiam suam gravet, prae oculis constanter habere: quod hic plurimum de puniendo crimine, deque vita aut morte hominis agatur.< A javaslat ama rendelkezése, hogy hullaszemle és bonczolás csak akkor teljesítendő, ha gyanú van, hogy valakinek halála bűntett vagy vétség által okoztatott, világosan kifejezi ennek czélját is, mely nem egyéb, mint a büntető törvényekbe ütköző ölési cselekmény tényálladékának és ama mozzanatoknak megállapítása, melyek a büntethetőség megítélésére, tekintettel a cselekmény és ennek eredménye közötti okozati összefüggésre, jogilag figyelembe jöhetnek.
