Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 475 részt köteles a vádtanács arról is goudoskodni, hogy a könnyelmű, indokolatlan szabadlábra helyezéseket megakadályozza. A javaslat a vádtanácsot a vádaláhelyezés alkalmával még kivételes joggal ruházza fel az előzetes letartóztatás, illetve vizsgálati fogság megszüntetése tárgyában. Megengedi ugyanis, hogy a vádtanács a fogva tartott terheltet, ki rendes lakhelylyel bir és kit 2 évi fogháznál siílyosabb főbüntetés nem fenyeget, minden megszorítás ^nélkül szabadlábra helyezhesse (256. §. végbek.). Ez annyit jelent, hogy az érintett esetben a fogságot, melynek elrendelési oka még el nem esett, belátása szerint megszüntetheti. Jogot nyer tehát, hogy a szabadságot visszaadhassa oly egyéneknek, kik arra ha nem is jogi, de méltányossági okok alapján igényt tarthatnak. Ez az érdekeltre sok esetben nagy jótétemény lehet és az eljárás czélját rendesen nem fogja veszélyeztetni, mert a tényállás már megállapittatott és a vád kisebb súlya mellett a szökés valószínűsége csekély. Ha azonban a terhelt szökésétől tartani kellene, akkor a vádtanács a javaslat szóban levő rendelkezését nem fogja alkalmazni, mert az csak az eljárás czéíjának szem előtt tartása mellett gyakorlandó jogot és riém kötelező parancsot foglal magában. Hogy a vádhatározatban elrendelt, illetve fentartott előzetes letartóztatás (vizsgálati fogság} hatálya az ügy végleges elintézéséig terjedhet: ebben meg lehet nyugodni ama garáhtiák mellett, melyek a vádtanács határozatát körülveszik. Egyrészről a határozatot contradictorius eljárás előzi meg, hol módjában van a félnek minden, védelmére szolgáló adatot érvényesíteni; másrészről a terhelt a kir. táblánál is orvoslást kereshet e határozat ellen. Ha tehát a vádtanács és a kir. tábla szükségesnek tartják a letartóztatás vagy vizsgálati fogság elrendelését: akkor feltehető, hogy ez kellő alappal bir, és így ennek hatályát is ki lehet terjeszteni addig, mig az ítélőbíró szava dönt a kérdésben. 5. A felfolyamodás (258., 259. §§.). Minthogy a javaslat a contradictorius eljárás alapján szervezi a bírói vádaláhelyezési eljárást, mely a legnagyobb garantiája az ügy helyes elintézésének: a jogorvoslatok használatát megszoríthatta, de ezt csak oly módon tette, hogy a jogosult igények e ponton is kielégítést nyerjenek. Az eljárásnak egészben vagy részben megszüntetése a felmentéssel egyjelentőségü és igy e végzés végleges ügydöntő jelleggel bir. Nem lehet tehát elzárni a közvádlót, a magánvádlót, a sértett felet vagy kárositottat attól, hogy a mennyiben vádjának alaptalanságáról az első fokban eljárt bíróság végzésének indokai meg nem győzték, a fölöttes bíróságnál keressen orvoslást. E perorvoslatban kifejtheti a bíróság által nézete szerint ^elkövetett ténybeli vagy jogi tévedéseket. A vádaláhelyezés ténye épen nem bír ügydöntő jelleggel, hanem csakis a per további folytatását megengedő határozat, mely az itélőbiróságot semmi tekintetben sem köti. Ennélfogva épen nem volna indokolt az ügy érdemleges elintézésének késleltetésével a vádaláhelyezési határozat ellen a terheltnek további jogorvoslatot adni. A hol a vádtanács contradictorius eljárás utján megvizsgálja az előzetes eljárás során Összegyűjtött anyagot és azt a vádaláhelyezésre elégségesnek találja: ebben elég- biztosíték van az ellen, hogy a terhelt ok nélkül idéztessék a főtárgyalásra. A terheltnek módjában van a főtárgyaláson védelmének érdekében mindent megtenni, s a mennyiben hiányosnak vagy törvénytelennek tartja vádaláhelyezését, mindezekre felhívhatja itélőbiráinak figyelmét. , - ;.,

; " A perorvoslatok megszorítása a vádaláhelyezési határozat ellen, általános jellege a modern perrendtartásoknak. A franczia és osztrák jog mind a vádlónak, mind a terheltnek nagyon szűk körre szorított'sémmiségi paTraszt ad perorvoslatul; a német perrendtartás a fő tárgyalást elrendel ő60*