Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

472 367. szám. Hasonlóképen kötelessége — és ez a megszüntetés második esete — megvizsgálni azt, hogy a terhelt valóban alaposan gyanusitható-e és ha ugy találja, hogy a terhelő anyag nagyon is feltevéseken és ingadozó gyanujeleken alapszik, melyek elitéltetést soha sem fognának maguk után vonni: akkor a vád elutasitandó, de ha bővebb felvilágosítással kételyét eloszlathatja, ugy nem megszüntetésnek, hanem a nyomozás, illetve elővizsgálat kiegészítésének van helye. A megszüntetés harmadik esetéül a javaslat a bűnvádi eljárás megindítását kizáró okokat és azon körülményeket jelöli meg, melyek miatt a cselekmény megszűnt büntethető lenni. A bűnvádi eljárás megindítását kizáró okok alatt itt a javaslat az anyagi büntető törvényben (105. §.) felsorolt eseteket érti. Ha tehát a terhelt meghalt, vagy királyi kegyelemben részesült: ugy az eljárás megszüntetendő. Mindazáltal elévülés czímén csak akkor szüntethető meg az eljárás, ha az elévülés félbeszakítatlan voltát a vádló nem vonja kétségbe. Az elévülés megállapítása annyi ténybeli és jogi kérdés megoldásán nyugszik, hogy annak csak legvilágosabb, — az ellenfél által is elismert esete volt a vádtanács elé utasítható. Minden más esetben a bizonyító eljárás és az ítélőbíró van hivatva felderíteni, hogy forog-e fenn tényleg elévülés vagy sem. Azok az okok közé, melyek miatt a cselekmény megszűnt büntethető lenni, tartozik a >res judicata* esete, továbbá mindazok az esetek, a melyekben a büntető törvények valamely törvénysértésnek, meghatározott utólagos körülményeknél fogva, btíntelenséget biztosítanak. A megszüntetés negyedik esetéül a BTK. I. Rész VII. fejezetében megállapított, beszámítást kizáró okok közül csak kettő van olyannak kijelentve, mely miatt már a vádtanács megszüntető végzést hozhat. Mig ugyanis az öntudatlanság, ellenállhatlan erő, fenyegetés, jogos védelem, végszükség, ignorantia facti és belátás hiánya csak sok és szövevényes és ténybeli mozzanat elbírálása mellett állapitható meg, s azért eme beszámítást kizáró okok tárgyában az ítélőbíró van hivatva dönteni, addig a gyógyithatlan elmezavar és a serdületlen kor oly biztosan constatálhatók, hogy fölösleges volna a gyógyithatlan őrültet, vagya minden kétséget kizárólag 12 éven alul levő egyént főtárgyalásra idézni, azért, hogy itt mondassák ki ellenük egyazon szakértői vélemény, illetve egyazon anyakönyvi kivonat alapján az eljárás megszüntetése, melyek már a vádtanács előtt feküdtek. A javaslat a következő szakaszban (255. §.), de e pont kiegészítéséül még szükségesnek tartotta a felfüggesztés esetéről is intézkedni. Ugyanis vagy a tett elkövetésekor már elmebeteg volt a terhelt, vagy azután válhatik azzá. Ha tehát a terhelt még rendszeresen szakértők által megvizsgálva épen nem volt, vagy a megszüntetésre alkalmas megbízható vélemény nem áll a vádtanács rendelkezésére, akkor az eljárást felfüggeszti és a javaslatban előirt módon (177. §.) intézkedik. Mihelyt azonban megállapítható, hogy a terhelt állapota a beszámítást kizárja, vagy hogy a terhelt a tett elkövetése után esett gyógyithatlan elmezavarba: akkor a felfüggesztett eljárás megszüntetésének van helye, mert ekkor már biztos, hogy a terhelt el nem ítélhető. Ha mindazáltal a gyógyithatlannak kimondott elmebeteg meggyógyul és a szakértői vélemény szerint a tett elkövetésekor beszámítható állapotban lévőnek állíttatik: akkor a bűnvádi felelősségre vonhatást igazoló új bizonyítékok alapján az eljárás újra felvétele nincs kizárva. Hogy az ötödik pontban foglalt esetekben az eljárás megszüntetendő, az az inditványi cselekmények természetében rejlik. A hatodik pont az, mely a javaslatot a franczia-német inquisitorius hagyományokból kiragadva, a hamisítatlan vádelvnek ad kifejezést. A javaslat nem engedi összezavartatni a hatásköröket, a mint e ponton összezavarja a franczia per és a német birodalmi törvény. Az az elv, hogy a vádló a bűnvádi eljárás megindításától a bíróságnak ítélethozatal czéljából való visszavonulásáig visszaléphet és a bíróság ekkor a további eljárást megszünteti, vagy felmentő ítéletet hoz, oly sark-