Képviselőházi irományok, 1887. XII. kötet • 357. sz.

Irományszámok - 1887-357. A magyar bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat indokolásának folytatása és vége

357. szám. 445 nyitéknak jelentőségét a bűnvádi eljárásban. Tán épen a magyar nép őszinte, egyenes jelleme ütköznék meg leginkább azon, ha oly kevés súlyt helyezne az igazságszolgáltatás a beismerésre, hogy még az igazmondás erkölcsi kötelességére való figyelmeztetéssel se kivánna a terheltre hatni. b) Kérdés tárgya lehet, nem volna-e czélszerü a javaslatban, ugy, mint azt az osztrák törvény a főtárgyalási kihallgatásra vonatkozólag teszi, elvi szabályul külön kimondani, hogy a terhelt a hozzá intézett kérdésekre nem tartozik felelni. Tudvalevő, hogy az osztrák perrendtartás szerkesztői a törvényben jelenleg foglalt elvi kijelentéssel nem érték be, hanem azt kívánták, hogy a biró mindig figyelmeztesse a terheltet, hogy nem tartozik a hozzá intézett kérdésekre felelni. Grlaser a hetedik német jogászgyülésen tett és elfogadott ily értelmű indítványát a képviselőház bizottságában (1868-í-1869.) is érvényesítette (»Beantwortet der Angeklagte die Anklage mit der Erklárung, er sei nicht schuldig, so hat ihm der Vorsitzende zu eröffnen. dass er nicht verpflichtet sei, die an ihn gerichteten Fragen zu beantworten etc.<) — és az ez idő óta keletkezett minden osztrák javaslatban feltalálható e rendelkezés, Az urak házának bizottsága e szavakat: >dass er nicht verpflichtet sei die an ihn gerichteten Fragen zubeantworten* kihagyta, de jelentésében kiemelte, hogy ez a kihagyás nem jelent érdemleges változtatást, hanem csak meg akarja előzni a terheltnek ama téves felfogását, hogy hallgatásra utasittatík, mi által csak helyzetét súlyosítaná. így került az osztrák törvénybe (245. §. utolsó bek.) a következő rendelkezés: >Der Angeklagte kann zur Beantwortung der an ihn gerichteten Fragen nicht verhalten werden.« E szerint csak elvi kijelentést tesz a törvény, de nem rendeli, hogy erre a vádlott a kihallgatáskor figyelmeztettessék. Ily általános elvi kijelentést foglalt magában a jelen javaslatot megelőzött két javaslat is. De arra valóban nincs szükség, mert ha a törvény minden egyes rendelkezéséből világosan követ kezik, hogy a vádlottnak joga van a feleletet megtagadni: akkor ennek külön elvi kijelentése csak tautológia. c) A javaslat rendelkezéseinek szellemével ellenkeznék oly magyarázat, mely a vádlott hallgatását súlyosító körülménynek tudná be. Ha egyszer joga van a terheltnek a hallgatásra, ugy e jognak következményeit következetesen le is kell vonni. Ügyelni kell a bíróságnak arra, hogy senki szemére ne vesse a terheltnek hallgatását, hogy senki azt mint terhelő körülményt ne érvényesítse vagy épen az Ítélet indokolása annak ne nyilvánítsa. C) A harmadik nagyobb jelentőségű elvi kérdésre, hogy miért mellőzte a javaslat a terhelt kihallgatásánál az ügyfél nyilvánosságot, az elővizsgálatról szóló fejezetben (122. §.) előadottak nyújtanak bővebb felvilágosítást. Itt csak annyit szükséges kiemelni, hogy a javaslat az esetleges visszaélések megakadályozása czéljából a terheltnek a nyomozás és elővizsgálat szakában való kihallgatásánál két tanú jelenlétét kivánja meg. Emez intézkedésével az ellenőrzés valóságos biztositékát kivánja felállítani. Czélzatát merőben meghiúsítaná, ha a kihallgatási tanuk alkalmazása puszta alakisággá sülyedne, vagy azt ugy játszanák ki, hogy a jegyzőkönyvet utólag két hivatalszolgával vagy más egyénnel iratnak alá. A bűnvádi perrendtartás életbeléptetésére vonatkozó rendeletek feladata lesz arról gondoskodni, hogy megbízható tanuk álljanak a hatóság rendelkezésére, kik ugy a terheltl érdekeinek megóvása, mint a vizsgálat eredményének titoktartása szempontjából kellő garantiát nyújtsanak. Erről egyébiránt még alább is lesz szó. Ha a javaslat nem haladt is az angol jog nyomán és fontos gyakorlati okokból nem is tartotta czélszerűnek az ügyfél-nyilvánosság behozatalát, rendelkezései mégis egyazon czél szolgálatában állanak és ez az, hogy a terhelt kihallgatása első sorban védelmi eszköznek tekintessék. Kimondja ezt a javaslat, midőn rendeli, hogy a terhelt kihallgatása kezdetén általában csak azért kell a büntetendő cselekményt megjelölni, hogy erre a terhelt összefüggő, körülményes nyilatkozatot tehessen (236. §. 2. bek.) és midőn a terheltnek a kihallgatásban alkalmat kivan adni arra