Képviselőházi irományok, 1887. XI. kötet • 357. sz

Irományszámok - 1887-357. Törvényjavaslat a magyar bűnvádi eljárásról, és indoklásának kezdete

40 357. szám. II. Előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság. 213. §. Előzetes letartóztatás rendelhető el: 1. tettenkapás esetében, 2. ha a terhelt a bűnvádi eljárás meghiusitása czéljából megszökött, elrejtőzött, vagy megszokásétól a valószínű büntetés nagy súlyánál vagy más körülménynél fogva alaposan tartani lehet, 3. ha nyomatékos jelenségek forognak fenn, hogy a terhelt a részeseket, orgazdákat, bűnpártolókat, — továbbá a tanukat vagy szakértőket hamis vallomásra, illetve véleményezésre birni, vagy a büntetendő cselekmény nyomait megsemmisíteni, megváltoztatni törekedett, avagy ily szándéka van, 4. ha a terhelt csavargó, vagy kilétét igazolni nem tudja, 5. ha a terhelt az országban állandóan nem tartózkodik, és alaposan vélelmezhető, hogy szabadlábon maradása esetében megjelenni nem fog. 214. §. A tettenkapás esetei: 1. ha a büntetendő cselekmény elkövetés közben felfedeztetett, 2. ha valakit büntetendő cselekményénél jelen volt, vagy ezek által figyelmeztetett személyek azonnal a csekmény elkövetése után elfogtak, vagy űzőbe vettek, 3. ha valakit a büntetendő cselekmény elkövetése után rögtön, vagy igen rövid idő múlva a büntetendő cselekményből származó tárgyak vagy elkövetésére használt eszközök birtokában találtak. A tettenkapott személyt bárki letartóztathatja. Köteles azt azonnal a legközelebb bírósághoz, kir. ügyészséghez vagy rendőri hatósághoz kisérni, vagy ha erre nem képes, ugyanott haladéktalanul jelentést tenni. Ezen hatóságok a tettenkapottat őrizet alá veszik, és ha az elővezetés nem a kir. ügyészséghez történt, ez utóbbit a tényállásról, valamint a tettenkapás egyéb körülményeiről legkésőbben huszonnégy óra alatt értesitik. 215. §. Az előzetes letartóztatást rendszerint a vizsgálóbíró, esetleg a vádtanács vagy az ítélőbíróság, sürgősség esetében pedig a kir. ügyészség, járásbíróság vagy rendőri hatóság irásba foglalt indokolt határozatban rendelik el, és ezt a letartóztatottnak azonnal kézbesitik. A határozatnak irásba foglalása és kézbesítése legfeljebb huszonnégy órára és csak akkor halasztható el, ha a késedelem veszélylyel jár. A mennyiben a 130. §-ban emiitett személyek letartóztatásának helye van, arról fölöttes hatóságuk lehetőleg a foganatosítás előtt, de mindenesetre annak teljesítése után azonnal értesítendő. 216. §. A kir. bíróságoknak, a kir. ügyészségnek, vagy a rendőrségnek bármely közege letartóztathatja azt, a ki ellen elfogatási parancs (213., 219. §§.) vagy nyomozó levél bocsáttatott ki. A letartóztatott a legközelebb bíróságnak, kir. ügyészségnek, vagy rendőri hatóságnak adandó át. Az átvevő hatóság a letartóztatottat azonnal szabadlábra helyezi, mihelyt meggyőződik, hogy ez más, mint az elfogatási parancsban vagy nyomozó levélben megjelölt személy.