Képviselőházi irományok, 1887. XI. kötet • 357. sz

Irományszámok - 1887-357. Törvényjavaslat a magyar bűnvádi eljárásról, és indoklásának kezdete

357. szám. 109 I. Mátyás azt tapasztalta, hogy a Zsigmond törvénye szerint gyakorolt közgyűlési bíráskodás sok visszaélésre adott alkalmat, miért is azt megszüntette (VI. 2. ez.). Későbbi törvényei ren. delik, hogy a hatalmaskodás tárgyában, ha a felek beleegyeznek, »communis inquisitio« tartassék (VI. 6. ez.), hogy a felek a legközelebb >octavára« idéztessenek és e törvénynapon véghatározat hozassék (VI. 6. ez. 1. §.). II. Ulászló alatt eme törvények megerősíttettek (I. 36., 56.), később némileg megváltoztattak, a mennyiben kimondatott, hogy a király a nagyobb hatalmaskodással vádoltakat ne az »octavákra« hanem bárhol is tartózkodjék, közvetlenül maga elé idéztesse és fölöttük minden halasztás kizárásával ítéljen (III. 8. ez.). A kivételes eljárás másik faja: az úgynevezett >brevis processus Mathiae regis« azok ellen, kik nemes embert megöltek vagy megölettek (III. 28. ez.). A panaszló fél idéző levelet nyert a királytól, melyet a megyei hatóság és káptalan vagy convent utján a vádlottal közöltek. Ez az idézéstől számított 25 nap alatt köteles volt a király előtt megjelenni és ítéletét venni. Tisztító eskünek helye nem volt, a bizonyítás communis inquisitio vagy párbaj utján történt, mely utóbbi később (VI. 18. ez.) megszorittatott. Kivételes eljárási szabályokat tartalmaz még a parasztlázadás leküzdése után hozott 1514. évi törvény (II. Ulászló VII.). Mivel azonban e törvény kizárólag az emiitett események alkalmából és következményeiknek megszüntetése, illetve megtorlása végett hozatott, annak részletezése mellőzhető. B) A második korszak elejétől III. Károly trónraléptéig Magyarország majdnem szakadatlanul háború és belviszályok színhelye volt. Erdély és azzal néhány Királyhágón inneni megye a tulajdonképeni Magyarországtól elszakadt és önálló fejedelmek uralma alá került, míg az ország közepét és déli megyéit a török tartotta megszállva. Ezen szomorú állapotok a jogfejlődésre sem maradtak befolyás nélkül. A törvényes király uralma alatt megmaradt részek országgyűlése jogügyekkel alig foglalkozhatott, egész idejét az ország védelme, az arra szükséges pénz és haderő előállítása vették igénybe. Gyakran szünetelt az igazságszolgáltatás, szakgatott működésétől a jogtudományi képzettség hanyatlása mellett, a régibb törvények és jogszokások érvénybentartását és fejlesztését várni nem lehetett. Már Kittonich emliti, hogy abból, mit Verbőczy mint élő jogot foglalt Hármaskönyvébe, igen sokat nem alkalmaznak, sőt részben jelentőségét sem ismerik (dir. meth. II. 1., 6., VI. 2., 15., 17., VIII. 11., IX. 32., X. 27.). Csak a török uralom alatt volt területek visszafoglalása és a belbéke helyreállítása után vett ugy a jogügyi törvényhozás, mint a törvénykezés újabb lendületet. Az előbbi, nevezetesen szervezeti tekintetben, oly alapvető újításokat létesített, melyek a korszak végéig hatályban maradtak, sőt melyeknek nyomai felsőbb bíróságaink szervezetében még jelenleg is felismerhetők. Törvénykezési téren pedig megindulta gyakorlat fejlődése, mely a korszak végéig hivatva volt rendszeres törvényt pótolni és általában elismert hatálya, megállapodottsága, valamint az eljárás minden részletére kiterjedő volta mellett eme rendeltetésének meg is felelt. Királyi személyes bíráskodással e korszakban többé nem találkozunk. Természetes következménye volt ez annak, hogy a király nem lakott állandóan az országban és uralkodói jogait nagyobbára a nádor, illetve helytartó által gyakorolta. Kittonich ugyan felemlíti, hogy a király II. Ulászló I. 13. t.-czikke értelmében joggal bír egybehívott országgyűlésen hűtlenségi esetek fölött ítélni (dir. meth. IX. 15.), de ez tényleg egyesetben sem történt. A király legfőbb bírói hatalmával csak a kegyelmezési, bíróküldési és utasítási jog keretében élt, bár az utóbbiaknak kelleténél tágabb értelmezése mellett. A kivételes bíróságok, úgynevezett commissiók felállítása és az igazságszolgáltatás rendes menetének királyi parancsokkal megakasztása az országgyűléseken sérel • műi gyakran fel is hozatott (1715 : 17., 1603 : 12., 1604 : 17., 1618 : 14., 1635 : 65., 1638 : 30., 1655 : 53., 1681 : 30. t.-cz.).