Képviselőházi irományok, 1887. XI. kötet • 357. sz

Irományszámok - 1887-357. Törvényjavaslat a magyar bűnvádi eljárásról, és indoklásának kezdete

357. szám. 105 vége felé változott a helyzet és a '/árrendszerből, mely eredetileg a királyi sereg talpkövét képezte, közigazgatási szervezet fejlődött. Részint a társadalmi és forgalmi érintkezés a tulajdonképeni várnépével, kik közül a várjobbágyok vele hasonló rendi állást élveztek, részint a fó'urak hatalmaskodása és a közös veszély érzete birta a köznemeseket arra, hogy az új szervezetbe beilleszkedjenek. Megjelentek a várbeliek gyűlésein, jogvédelemért folyamodtak azoknak biráihoz és a várnépével mindinkább összeforrva, megalkották a megyéket és mint ezeknek fó'fontosságú működési ágát, a megyei bíráskodást. A régi várkerületekben a várispán (comes castri, comes parochianus) és annak udvarbirája (comes curialis castria) gyakorolták a birói hatalmat. Kivülök a király által kinevezett bilochusvagy bilotusnak is volt birói hatásköre (1222; V. t.-cz., váradi regestrum). Ez a tolvajok és rablók ellen járt el, de csak a várispán felügyelete alatt. A várispán, most már megyei vagy főispán, a megyékben is megtartotta főbb birói állását. Megmaradt az udvarbíró is, csakhogy hatásköre számos közigazgatási teendőkre kiterjesztetvén, a XIV. század elején főispáni helyettességgé fejlődött és az alispán (vicecomes) elnevezésre adott alkalmat (1291 : V. t.-cz., Kovachich kiad.). A bilochus a megye birái között már elő nem fordul. De helyette egy új birói hivatallal, a szolgabiróival (judex servientium vagy nobilium) találkozunk (IV. Béla kiváltságlevele Sz.-Fehérvár részére, C. D. IV. 2. 230. 1., 1291: V. t.-cz. Kovachich), melynek eredete a nemesi elemnek a várszervezetbe való beolvadásával függ egybe. A közigazgatási teendőkkel elfoglalt fő- és alispán az igazságszolgáltatásnak kevesebb időt szentelhettek, új birói közegek felállítása vált tehát szükségessé. Hogy ezek a jogaira féltékeny nemesség bizalmát is megnyerjék, alkalmazásuk ennek hozzájárulásával, választás utján történt (1298: XXVI. t.-cz. Kov.; Zsigmond VI. 2. t.-cz.; I Mátyás VI. 9. ez.; II. Ulászló I. 34. ez.). A szolgabirák a nemeseknek és azokkal egyenlő állású várjobbágyoknak és idegeneknek (hospites) csekélyebb jelentőségű ügyeiben, rendesen egy vagy két esküdt (jurati assessores) közreműködésével ítéltek. Ezen, most felsorolt megyei birákból alakult azután a megyei törvényszék, mely eleinte a fő- vagy alispán elnöklete alatt rendesen 4 szolgabiróból (sedes judiciaria, sedria) állott (Zsigmond VI. 7. 1 casus 1. §.). I. Mátyás idejében azokhoz még a tulajdonképen végrehajtási közegekül választott esküdt nemesek is járultak (I. Mátyás VI. 8.), de ezek II. Ulászló alatt ismét kiküszöböltettek (I. 53. ez.). A megyei törvényszék hatásköre kiterjedt az összes megyebeliekre, kivéve, ha a nádor azon vidéken bíráskodott (1298: XXVI. t.-cz. Kov., II. Ulászló II. 15. ez.). A városok nagyobbára csak a XIII. században a várszerkezet felbomlása után nyertek területi önállóságot és azzal saját bíróságot (Régi városi kiváltságlevelek, Endlicher: Monumenta Arpadiana 399. és köv. 11.). A polgárság évenkint választotta bíráját (villicus, judex), ki 12 választott és esküvel kötelezett polgár (jurati cives) közreműködésével ítélt. Uri hatalom és bíráskodás a földesurat a királyság első századaiban csak a rab- és udvarszolgák irányában illette. A jobbágyok, mint szabad eredetűek és a föld használatáért csak terményekben és szolgálatban bért fizetők, rendesen még a várhatóság alatt álltak. Voltak azonban kivételek, melyeket királyi kiváltságlevelek, nagyobbára egyházi főurak részére tettek, kimondva, hogy a földbirtokukon lakók a várispánok és tisztjeik hatósága alól kivéve legyenek (Zalavári apátság 1024. évi alapítólevele C. D. I.). A világi főurak hatalmának gyarapodtával ezek is szert tettek hasonló kiváltságokra, melyeknek terjedését a királyi tekintély és a várszervezet hanyatlása előmozdítottak, így történt, hogy a várszervezetnek átalakulása után, mely a jobbágyoknak közhatóságtól közvetlen függőségét is megszüntette, ezek földesúri hatóság alá kerültek. A XIV. századtól kezdve már az ország törvényes szokásának ismertetett el, hogy a földesúr a birtokán lakó szolgák és jobbágyok fölött személyesen vagy tisztjei által bíráskodjék. Birói hatósága ugyan nem terjedt ki rendesen nyilvános lopás, rablás és főbenjáró bűntettek miatti eljárásra, mely a városi, illetve főispáni bíróságnak fentartva volt, de külön királyi kiváltsággal a bűntető bíráskodás emez ágára KÉPVH. IROMÁNY. 1887 — 92, XI. KÖTET. IJ'^ 14