Képviselőházi irományok, 1887. X. kötet • 320-356. sz.
Irományszámok - 1887-320. Törvényjavaslat, a Magyarország s Horvát-Szlavon-Dalmátországok között az 1880. évi LIV. törvényczikk érelmében létrejött pénzügyi egyezmény hatályának újabb meghosszabbitásáról
2 320. szám. Mdléhlet a 320. számú irományhoz. Indokolás, ^,a Magyarország s Horvát-Szlavon-Dalmátországok között az 1880. évi LIV. törvényczikk értelmében létrejött pénzügyi egyezmény hatályának újabb meghosszabbításáról" szóló törvényjavaslathoz. Az 1887-ik évi XLI1I. t.-cz. által a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közt létrejött pénzügyi egyezményre vonatkozó 1880-ik évi LIV. törvényczikk hatálya meghosszabbíttatott az 1888-ik év végéig azon reményben, hogy ezen idő elégséges lesz arra, miszerint az alatt a pénzügyi egyezmény megújitása iránt ugy Magyarország, mint HorvátSzlavonországok részéről megindítandó tárgyalások befejezhetők legyenek. Minthogy azonban a szóban lévő egyezmény létesithetése czéljából szükséges előmunkálatok, nevezetesen az anyag-gyüjtés, a megkívántató adatok kellő összeállítása és tanulmányozása tetemes időt igényeltek; minthogy továbbá az országgyűlés képviselőháza határozatilag utasította a kormányt, hogy a Magyarország és Horvát-Szlavonországok között évenkint eszközöltetni szokott leszámolásnak módozatát tárgyalás alá vétesse; ezen pénzügyministerium és a horvát bán kiküldötteiből alakítandó bizottság által eszközlendő tárgyalás befejeztéig pedig a Horvát-Szlavonországok országos bizottsága a tárgyalásokat függőben tartatni kérte; mindezek folytán és tekintettel az országgyűlés tetemes teendőire, semmi kilátás nem lévén arra, hogy a kérdéses egyezmény a f. év végéig megköthető legyen, azért szükséges, hogy a pénzügyi egyezménynek hatálya, vagyis az 1880. évi LIV. t.-cz. 2. §-ában megállapított határidő, mely az 1887-ik évi XLIII. t.-cz. alapján az 1888. év végéig meghoszszabbittatott, még egy további évre kiterjesztessék. Ez okból kérem a törvényjavaslat 1. §-ában, hogy a fennálló pénzügyi egyezmény hatálya az 1889-ik év végéig terjesztessék ki. Az ekként nyerendő idő előreláthatólag elégséges leend arra, hogy ez alatt a folyamatban lévő munkálatok és tárgyalások befejeztetvén, az új pénzügyi egyezmény az Ő Felsége többi királyságaival s országaival kötött egyezmény tartamára létesíttethessék. E szerint tehát a jelenlegi állapot az 1889. év tartamára változatlanul fentartatnék, jelesül Horvát-Szlavonországok jövedelmeiből az 1880-ik évi LIV. t.-cz. 5. és 6. §-aihoz képest megállapítandó 45% emez országok önkormányzati beligazgatási költségeire, 55% pedig a magyar-horvát közös költségekre fordíttatnék, a szállítási adó s a posta-teherlevelek, valamint a szállítási s biztosítási vállalatoktól szedett bélyegilletéknek Horvát-Szlavonországokat illető hányada fejében, ezek javára 20,000 frt évi átalányösszeg számíttatnék, nemkülönben a polgárosított határőrvidék beligazgatási szükségleteire ama 2.200,000 frt átalányösszeg is kiadatnék az autonóm kormánynak, mely az 1868-ik évi XXX. t.-cz. 10. §-a alapján a magyar kormány s a horvát bán között, mint a polgárosított végvidék beligazgatási költségeire szükséges összeg, a jelen pénzügyi egyezmény tartamára megállapittatott s a költségvetési törvényekben ugy a Magyar-, mint Horvát-Szlavonországok törvényhozása által is jóváhagyatott. Végül megjegyezni bátorkodom, hogy Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja hasonló tartalmú törvényjavaslatot terjeszt a horvát országgyűlés elé. Budapesten, 1888. évi november hó 24-én. Tisza Kálmán, s. k., a pénzügyministerium ideiglenes vezetésével megbízóit magyar királyi ministerelnök.
