Képviselőházi irományok, 1887. X. kötet • 320-356. sz.
Irományszámok - 1887-331. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1889. évi állami költségvetésről
36 331. szám. rendesben 60,000 írttal, átmeneti czímen 550,000 írttal emeltünk) 11 millió frt emelkedéssé szerepel (és ez igazolja a nagyobb előirányzatot is), ugy van keresztülvive, hogy mig egyfelől: azonnal ily bőnek mutatkozó forrásokat nyit az államháztartásnak; és igy teszi szélesebbé, arányosabbá annak alapjait; másfelől: jelentékeny fejlődési tényezőket biztosit a mezőgazdasági iparnak is, mit nemcsak a mezőgazdasági szeszgyáraknak e költségvetésben először felvett ÍVs millió frtra menő egyenes jutalmazása; de a szesz- és czukoradó-törvényék organikus intézkedései folytán az a vállalkozási lendület is bizonyít, melyet e téren keletkezni már is ugy közgazdasági, mint pénzügyi fejlődésünk jövője érdekében örömmel látunk. Azt hisszük tehát, hogy mig egyfelől: az 1889. évi állami költségvetés elfogadható azért, mert megfelel a szükségnek és eredményeknek; és azért is, mert annak keretében az államháztartás állandó rendezéséig meg is kell és lehet maradnunk; mert különben könnyelműen fognák elpazarolni a nemzet áldozatait; másfelől: elfogadható azért is, mert e keretben a fejlődés, bár szerény és általunk is nagyobbnak, gyorsabban hatónak óhajtott, de olyan mértékű tényezőivel rendelkezik a nemzet, melyek erőfeszitését lehetővé és a nehéz viszonyok közt is gyümölcsözővé, versenyképessé teszik, addig is, mig az államháztartás rendezésének arányában és befejezésével még több eszköz álland az állam részéről is rendelkezésére. Óvatosságot és szigort parancsol reánk államháztartásunkban nemcsak a rendezés nehéz munkája, de a nemzetközi helyzet, fájdalom, tartós feszültsége is. Mert ezzel függnek össze hadügyi kiadásaink eddig kikerülhetetlennek bizonyult növekedései és a felszerelés azon jelentékeny kiadásai, melyek a honvédelmi ministerium tárczájában is előfordulnak; sőt a véderőnek azon általános és rohamos fejlesztése, mely most minden európai állam versenytárgyát képezi, teszi szükségessé véderőnk azon reformját is, mely most van előkészités alatt és a melylyel bizonyos kiadási növekedések szintén összefüggésben állanak; a honvédelmi minister pedig — mint erre vonatkozó jelentésünkben tüzetesen kimutatjuk — a honvédség megkezdett új felszerelésére, a legközelebbi években, még 13.400,000 frtot fog — az 1889. évi előirányzaton kivül— igénybe venni; melyből 12V* millió, az 1890—92. évekre fog nehezedni. És csaknem ugyanezen idő alatt eszközlendő a Vaskapu szabályozása és ez alatt történnék a regale-megváltás művelete is, melyeknél szintén nincs kizárva az, hogy, habár csak ideiglenesen is, az államháztartás igénybe véve ne legyen. Ha tehát már előreláthatólag ilyen mértékű új kiadásokkal állunk szemben; még ha a, fájdalom, ki nem zárt rendkivüli eseményekre és egy állami életben gyakran előforduló előre nem látható kiadásokra nem is gondolnánk (és ez is könnyelműség lenne) van elég parancsoló okunk arra, hogy az államháztartás kereteit és erőnket összetartsuk és egyelőre kiadásainkban más irányban túl ne terjeszkedjünk. Annál is inkább kell ez állásponthoz ragaszkodnunk, mert az államháztartás rendezésére még csak kilátásaink és tényezőink javultak; még csak az annak elérésére vezető út czélszerűsége felől győződtünk meg, az eddigi eredmények alapján; és annak következetes követésében van a czél elérésére biztosítékunk; de az egész eredmény még nincs kezünkben és igy azt koczkáztatnunk sokkal könnyebb, hogysem szabad és megengedhető lenne. De ha már erre minden meg van téve, minden eszköz megszerezve; ebben is olyan erőfeszítése nyilvánul a nemzetnek, melyet csak hálával kell említenünk és másfelől van ebben: — épen a mostam viszonyok közt, midőn rendezett államháztartások jönnek, ugyancsak hadügyi kiadások miatt, zavarba Európa több államában — olyan érdeme a kormánynak is, melyet csak a legmelegebb elismerés illet meg; ugy is, mint jutalom, úgyis, mint biztatás a jövő magatartására nézve. Ezek általános észrevételeink a költségvetésre.
