Képviselőházi irományok, 1887. X. kötet • 320-356. sz.

Irományszámok - 1887-351. A véderő-bizottság jelentése, "a véderőről" szóló törvényjavaslat tárgyában

322 351. szám. és válságos idők beálltával okvetlenül beálló tiszti hiány megszüntettessék, akkor csak helyeselhetjük, hogy ezen intézkedések életbeléptetéséről idejekorán kivan gondoskodni. Miután pedig a tényleges szolgálatban levő tisztikar megfelelő szaporítása nemcsak indokolható nem volna, de ez már pénzügyi tekintetekből is kivihetetlen, ezen olyannyira fontos eredményt csakis kizárólag csak ugy lehet elérni, ha az általános védkötelezettség elveinél fogva azon hadköteleseknek tömegesebb alkalmazása tiszti helyekre foganatosítható, kik műveltségüknél fogva hivatva vannak, kivált háború esetén, ezen helyeket betölteni. De ha a bizottság többsége a politikai helyzetből folyó ezen nyomós indokok, valamint véderőnk vitális érdekeinek szem előtt tartása mellett az egyévi önkéntesi intézménynek a törvényjavaslat szerinti módositásába bele is nyugodott, s azt elfogadásra ajánlja, határozottan hangsúlyozza, hogy viszont megfelelő garancziákat kivan arra nézve, hogy minden egyévi önkéntesnek egyrészt alkalom nyújtassák a tiszti álláshoz megkívánt képzettség elérésére, másrészt pedig arra nézve, hogy kivétel nélkül, tehát az eddigi tapasztalat, illetve szokástól eltérően, minden egyévi önkéntes nemcsak a tiszti vizsgához bocsáttassák, hanem annak letehetésében mellékes, a tudományos és gyakorlati képzettséggel összefüggésben nem lévő körülmények által ne gátoltassék; azon évek hosszú során át szerzett tapasztalatok továbbá, melyek kétségtelenné teszik, hogy ifjainkat a német nyelv nem birása, daczára annak, hogy az ellenkező, gyakran hangoztatott számos esetben akadályozta a tiszti vizsga sikeres letehetésében, a bizottság tárgyalásainak folyamán is szóba hozatván és behatóan megvitatván, elvárja jelen törvényjavaslatban foglalt szigorítások életbeléptetése esetén, hogy a tiszti vizsgálaton a német nyelv ismerete csakis a hadsereg szolgálati viszonyainak és igényeinek mérvéhez képest fog követeltetni,, és hogy a tudományos vizsgatárgyak tekintetében meg fog történni minden intézkedés, hogy nyelvi akadályok szükségen felül döntő hatást ne gyakoroljanak, nemkülönben hogy ifjaink, — elismerve azt, miszerint a német nyelv oly mértékben kétségtelenül megkövetelendő, mely mértékben a közös hadsereg szolgálati viszonyai ezt múlhatatlanul megkívánják, a tiszti vizsgát annak részleteiben, tehát annak egyes tantárgyaiban államnyelven tehessék le. Teljes megnyugvással fogadta a bizottság többsége ezen most előterjesztett óhajtásainak megvalósítására irányuló, s a honvédelmi minister ur által tett azon kijelentéseket, hogy míg egyrészt megfelelően gondoskodva lesz arról, hogy minden egyévi önkéntesnek alkalma legyen a tiszti rang elnyeréséhez szükséges előismereteket ugy elméletileg, mint gyakorlatilag idejekorán elsajátítani, és hogy e czél elérésére megkívántató megfelelő tanerők mindenkor ki lesznek rendelve, addig másrészt minden egyévi önkéntesnek, — kivéve természetesen a törvényjavaslat 24. §-ának második bekezdése alatt emiitetteknek — szabadságában fog állani a tiszti vizsgára jelentkezni, úgyszintén, hogy minden jelentkező tényleg meg is fog vizsgáltatni. Kijelentette továbbá a honvédelmi minister ur, hogy meg fog szűnni azon eddig divó gyakorlat, mely szerint azon csapattest tisztikara, melyhez az egyéves önkéntes tartozik, a tudományos és gyakorlati követelményektől eltekintve, előlegesen mondott véleményt, vájjon különben méltónak tartja-e egyik- vagy másikat tiszti kinevezésre. A tisztikar ezentúl ezen senki által kétségbe nem vont jogát a vizsga letevése után fogja gyakorolni, s határozata bármikép szóljon is, e szerint csak akkor birhat befolyással a második évi szolgálatra, ha a vizsga kellő eredménynyel le nem tétetett. A bizottság tudva azon körülményt, hogy a vizsgának a német nyelv fentebbi mérvbeni birása mellett államnyelven való letehetése iránti rendelkezésnek életbeléptetése a vizsgálat tárgyában fennálló utasítás erre vonatkozó rendelkezéseinek megváltoztatása nélkül nem képzelhető, megnyugvással és elismeréssel fogadja ugyan a honvédelmi minister ur abbeli hazafias nyilatkozatát, hogy készséggel hajlandó ezen kivánság teljesítésére irányuló tárgyalásokat folya-