Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.

Irományszámok - 1887-296. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi ... törvényczikk folytán adandó kártalanitásról

48 296. szám. nem befolyásolta, illetve melyek jövedelmében a rendezés utáni állapot már kifejezésre jut, ezen évek átlagos jövedelme alapján, ellenesetben pedig a szomszédos s a hasonló természetű italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községek jövedelmének figyelembevételével egyezség vagy az alábbi 6. §. szerint illetékes hatóság által állapítandó meg. Az 1. pont b) bekezdése esetében azonban az egy-egy községre nézve megállapítandó kártalanítások öszege együttvéve nem lehet nagyobb, mint a mennyi a jelen §. első bekezdése szerint a tényleg fizetett adó alapjául szolgáló együttes jövedelemnek megfelel, hacsak be nem igazoltatik, hogy a hatósági intézkedés a községben gyakorolt valamennyi italmérés jövedelmét korlátozta. A 3. pont esetében a zárszámadás által igazolt magasabb összeg számittatik a kártalanítási alap megállapításánál, de ez összegből előbb levonandó az az összeg, melylyel az állam a kisebb adófizetés folytán károsult. A 4. pontban felvett esetben a kereseti, házbér- vagy egyéb adó alapjául felvett összegnek az italmérési jogra eső és egyezségileg vagy az alábbi 6. §. szerint illetékes hatóságok által megállapított része képezi a kártalanítás alapját. Az 5. pontban megjelölt esetben az államtói vett italmérési jognál a kikötött vételár képezi a kártalanítás összegét, de csakis akkor, ha a vételár egyedül magáért a jogért s nem egyúttal az italmérés hasznosítására szolgáló ingatlanokért vagy egyebekért is adatott. A jelen §. 3-ik pontjának esetében azok a városi, még inkább állami közegek, kik e hibás adókivetést okozták, törvényszerű felelősségre vonandók. 4. §. Attól, hogy a kártalanítás alapjául az adőjövedelem szolgál, az előző 3-ik §-ban elősorolt kivételeken kivül, még a következő esetekben van eltérésnek helye: 1. Ha az adókivetés alapjául szolgált szerződés, vagy az azt helyettesítő bevallás azon alapos kételyt ébresztené az illetékes pénzügyi közegben, hogy a jövedelem, félrevezetési szándékból, túlságos nagynak tüntettetett elő, mely esetben a kártalanítás összege a szomszédos s a hasonló természetű italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községek jövedelmének figyelembevételével, egyezség, vagy az alábbi 6. §. szerint illetékes hatóság által állapítandó meg. 2. Ha a jogosult az 1886-ik évi deczember 31-ike előtti időből eredő s hitelt érdemlő szerződéssel vagy számadásokkal, avagy más hitelt érdemlő adatokkal igazolja, hogy az 1882. évi január hó 1-től 1886. évi deczember hó 31-ikéig terjedő időben megadóztatott italmérési joga után tényleg nagyobb tiszta jövedelmet élvezett, mint a mennyi után az adó fizettetett, akkor a kártalanítás összege a tényleges tiszta jövedelemnek, valamint a szomszédos s a hasonló természetű italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községek jövedelmének figyelembevételével egyezség utján, ha pedig egyezség létre nem jő, a 6. §. szerint illetékes hatóság becslése utján állapitható meg, de csakis az esetben, ha az adómegállapitás alapjául vett vallomást nem maga a jogosult állította ki s vallomás beadására vagy az adó megállapításához szükséges adatok beszolgáltatására hivatalból külön felszólítva nem lett. A kártalanítás megállapításának ezen módozata csakis a jogosult kívánatára s ennek kívánatára is csak az esetben alkalmazható, ha összes bizonyítékait legkésőbb 1889-ik évi márczius hó 31-ikéig a kir. adófelügyelönél írásban benyújtja. A bizonyítékok elfogadhatósága mindig alapos bírálat tárgyává teendő, jogában állván a közigazgatási bizottság albizottságának (6. §.) s a pénzügyministernek, azok elfogadható-