Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.
Irományszámok - 1887-295. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékről
295. szám. 33 mennyisége szerint kiszabandó adó lett elfogadva, mint olyan szolgáltatás, mely minden vállalkozót egyenlően terhel s melynél egyiknek vagy másiknak pártfogolásáról, előnyben való részesítéséről alig lehet szó. Általában még meg kívánom jegyezni azt, hogy az államnak azon jogát, mely szerint az italmérés gyakorlása felett a jövőben kizárólag rendelkezik, a javaslat azért nevezi >jövedék«-nek, mert a kincstár hasonló alapokon nyugvó és a javaslatba hozottal ugyanazon módon gyakorolt jogait szintén jövedéknek nevezik; mert a pénzügyi tudomány szerint elméletileg is helyes ezen jognak e névvel való megjelölése; mert végre a jövedék fogalmának elfogadásával azok, kik a törvényerőre emelt javaslat intézkedései ellen vétenek, minden külön rendelkezés nélkül azon eljárási büntetések alá esnek, melyeket már fennálló törvényeink a jövedéki kihágásokra meghatároznak s melyek nélkül a czélt, melyet a javaslat maga elé tűz, elérni alig lehetne. Áttérve a részletes indokolásra: az első fejezet az elveket sorolja fel, melyen a javaslat intézkedései alapulnak, igy: az 1. §. a már kifejtettekhez képest kimondja, hogy a szeszes italoknak kimérése és kis mértékben való elárusitása felett a kizárólagos rendelkezési jog az állam részére tartatik fenn. A 2. §. tüzetesen meghatározza azt, hogy az állam részére fentartott ezen rendelkezési jog mit tartalmaz. Világosan ki van mondva, hogy a pénzügvi hatóság engedélye nélkül szeszes italokat kimérni vagy kis mértékben elárusitani nem szabad. De itt mindenféle magyarázás elkerülése végett szükséges volt, a mennyire lehet, egyenkint és kimerítően elősorolni a szeszes italok minden nemét és faját. Ugyanezen indokból s még azért is, hogy később minden körülírás mellőzhető legyen, szükséges volt továbbá meghatározni a kimérés és kis mértékben való elárusitás fogalmát. E fogalmak meghatározásánál azon elvek lettek érvényre emelve, melyeket az eddigi gyakorlat elfogadott. A kis mértékben való elárusitásnál a mérték meghatározása tekintetében, melynél ezen forgalomba hozatali mód végződik, az eddigi gyakorlattól a javaslat eltér s a bor- és szesznél az eddig szokásos 56 liter helyett 50-et s a sörnél szintén 56 liter helyett 25 litert vesz fel oly minimumként, melyen alul a forgalomba hozatal adóköteles; mi azért történt, hogy a mostani mérték-rendszernek megfelelő kerekszámok legyenek irányadók s a sörnél a leszállítás azért történt, mert a sörfőzdék szokásos legkisebb eladása 25 liter. > A 3. §. azon hatóságul, melynél az italok forgalomba hozásáról szóló engedély kérendő, az üzlet helye szerint illetékes kir. pénzügyigazgatóságot jelöli meg. Az egyik czélja az italmérés állami kezelésének az, hogy az italmérés bizonyos jövedelmet szolgáltasson. Ezen czél lehető legkönnyebben, legbiztosabban és legkevesebb költséggel ugy érhető el, ha a kezelést a pénzügyi igazgatás azon ágazata: a kir. pénzügyigazgatóság végzi, melynek kezeléséhez az állam hasonló jövedelemforrásai a többi jövedékek, de főleg az italmérési jövedékkel összefüggő fogyasztási adók tartoznak. E kezelés hatásos és eredményes másként nem lehet, mintha az a hatóság, melynek a kezelés feladatát képezi, egyszersmind az egyes személyeket is megválasztja, a kik az italok forgalomba hozatalát közvetlen gyakorolják, vagyis az italmérésre és kis mértékben való eladásra szóló engedélyt szintén a kir. pénzügyigazgatóság adja meg. Nem lehet ugyan e hatóságról feltételezni, hogy az engedélyek megadásánál az italmérés forgalomba hozatalával összeköttetésben lévő s már hangsúlyozott közrendészeti, közerkölcsiségi és közegészségi tekintetekből elzárkózzék; már csak azért sem, mert az állandó jó jövedelmeztetésnek egyik főfeltétele épen ezen tekintetek szem előtt tartása, de mégis, hogy ezen hatóság figyelmét ki ne kerülje sok olyan körülmény, melyek miatt egyes vállalkozónál a jelzett érdekek veszélyeztetve lehetnének, gondoskodik a javaslat arról, hogy az erre hivatott hatóságok véleményüket minden esetben nyilváníthassák s gondoskodik arról is, hogy ha a pénzügyi hatóságok ezen vélemény-nyilvánitást kellő figyelembe nem vennék, az ügy végeldöntése a pénz ügyminister által, esetleg a belügyminister, illetve Horvát-Szlavonországok bánjának meghallgatásával, tehát olyan KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. IX. KÖTET. 5
