Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.
Irományszámok - 1887-319. Törvényjavaslat, a Svájczczal 1888. évi november hó 23-án kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről
319. szám. 339 A kiviteli vám jelentékenyebb különbséget nem mutat fel, 1850-ben . . . , ... 290,606 frank, 1854-ben . ...... 405,583 > 1876-ban ........ 445,258 » folyt be s a szövetségtanács jövőre az évi átlagot, vagyis 400,000 frankot vette számításba. A szövetséggyülés 1878. június 28-án elfogadta a szövetségtanács javaslatát s különösen hangsúlyozta, hogy a szabadkereskedelmi elvnek kell ezentúl is a svájczi vámtörvényhozás alapját képeznie. Ezen elvhez képest maradjanak meg a svájczi vámok annak, a mik eddig voltak, t. i. oly pénzügyi vámok jellegével biró közvetett adónak, a melyet a szövetség kiadásainak fedezésére a szövetség területére bevitt tárgyak után szed. Közgazdasági czélokat nem akar általuk elérni, vagyis nem akarja, hogy a vámok arra szolgáljanak, hogy az ipart a külföld versenye ellen különös védelemben részesitsék. Az imént tárgyalt vámtarifa mindazáltal nem hajtatott végre s továbbra is az 1851. évi vámtarifa maradt hatályban. Csakis 1882-ben április 28-án tartott ülésében hozott határozatával utasította ismét a szövetséggyülés a szövetségtanácsot, hogy a szövetség irattárában csaknem öt éven át használatlanul hevert vámtarifa helyében, még az 1882. évfolyamában új javaslatot terjeszszen eléje a vámtarifa végleges revisiója iránt. E revisió már elodázhatatlanná vált egyfelől azért, hogy a szövetség egyre növekvő szükségleteinek fedezéséről, miután arra a dohány és dohánygyártmányokra az 1879. június 20-iki szövetségi törvény által életbe léptetett vámemelés utján elért jövedelemtöbblet nem volt elégséges, megfelelöleg legyen gondoskodva, — másfelöl pedig azért, mert midőn Francziaországgal 1882. február 23-án az új taritaszerződés 10 évre megköttetett és ennek folytán a vámtarifának számos jelentékeny tételei a legnagyobb kedvezésben részesülő államokkal szemben is leköttettek, nagyon hátrányos volt Svájczra nézve, hogy még mindig a régi vámtarifája képezte a szerződési tárgyalások alapját, holott Francziaországgal szemben is kétségtelenül nagyobb előnyöket lehetett volna elérnie, ha az új tariíával felfegyverkezve bocsátkozhatott volna a tárgyalásokba. Míg tehát az 1878. évi tarifa-revisió alapját Svájcz teljes actió-szabadsága képezte, most a revisió kérdése egészen más alakot öltött s a mint a szövetségtanács 1882. november 3-iki jelentésében kiemelte, a szövetségi kamaráknak általa bemutatott új tarifatervezet tárgyalásánál első sorban azon kérdés volt eldöntendő, vájjon az új vámtarifa mint a szerződéses tarifától független, átalános tarifa, vagy pedig a szerződéses tarifa tételeinek tekintetbe vételével állittassék-e fel? A szövetségtanács az utóbbit választotta és a tarifatervezet alapjául a szerződéses tarifa határozatait hozta javaslatba. Egyetlen egy tarifa, még pedig az úgynevezett használati tarifa (Gebrauchstarif — tarif d'usage) előnyösebb, mert a teljes átalános tarifa (Generaltarif) most, midőn Svájcz a kereskedelmi szerződések által meg van kötve s igy az csak 10 év múlva birna gyakorlati jelentőséggel, nemcsak szükségtelen, hanem hátráltatólag hatna a tarifarevisió befejezésére. Ehhez képest a szövetségtanács a tarifarevisiót a következő elvekre kívánta fektetni. 1. A{ 1878. évi tarifa elveihez való alkalmazkodás. kz akkor felállított skálarendszer fentartandó, a mennyiben az időközben megváltozott viszonyok a beviteli vámoknak annak alapján megállapított maximalis tételeiben különösen a franczia kereskedelmi szerződés által ütött rések kiegyenlitése végett lényegesebb módosításokat nem tesznek szükségessé. 43*
