Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.

Irományszámok - 1887-319. Törvényjavaslat, a Svájczczal 1888. évi november hó 23-án kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről

326 319. szám. 5. §. Súlykülönbségek, melyek a tárgyak kijavítása vagy megmunkálása által keletkeznek, méltányosság szerint tekintetbe veendők és csekély különbségek vámfizetést nem vonnak maguk után. 6. §. A szerződő felek gondoskodni fognak arról, hogy a vámkezelés minél kevésbé terhes legyen. 7. §. A szerződő felek mindegyike megjelölendi a maga területén azon vámhivatalokat, melyek a kereskedelmi utazók által mustraképen behozott vámköteles tárgyak vámhivatali kezelésére, a behozatalnál és a kivitelnél, jogositvák. Az ismétkivitel más vámhivatalnál is történhetik, mint a melynél a behozatal eszközöltetett. A behozatal alkalmával a mustrák után járó vám megállapittatik. Ezen összeg az eljáró vámhivatalnál vagy készpénzben letétbe helyezendő, vagy kellőleg biztosítandó. Az azonosság kellő igazolhatása végett a mustrák lehetőleg pecséttel vagy ólombélyeggel, minden költség nélkül, megjelölendők. Áz ezen mustrákról felvett vámkezelési jegyzék, melyre nézve a közelebbi utasítások a szerződő felek mindegyike által külön fognak kiadatni, magában kell hogy foglalja: a) a bevitt mustrák számszerinti fölsorolását, azok nemét s az azonosságuk felismerhetésére szolgáló megjelölést; b) a mustrák után járó vámot, annak megemlítése mellett, hogy a vámösszeg készpénzben letétbe helyeztetett vagy biztosíttatott; c) megjelölését annak, mily módon jeleztettek meg a mustrák; d) azon határidőt, melynek elteltével a kincstár az előre fizetett vámot végkép megtartja, vagy ha ezen összeg biztosítva volt, a letett biztosítékból magát kielégíti, feltéve, hogy a mustráknak ismét kivitele vagy közraktárban történt elhelyezése előbb nem igazoltatik. Ezen határidő egy esztendőnél hosszabb nem lehet; §. 5. Les différences de poids provenant de la réparation des objets, ou d'un complément de main d'oeuvre, seront équitablement prises en considération, et, si elles sönt de peu d'importance, elles n'entraineront pas le paiement d'un droit. §. 6. Les Parties contractantes pourvoíront á ce que le traiternent douanier soitaussi peu onéreux que possible. §. 7. Chacune des Parties contractantes designéra, sur son territoire, les bureaux ouverts á l'importation et á l'exportation des échantillons importés par des voyageurs de commerce. La réexportation pourra se fairé par un autre bureau que celui de l'importation. Sera établi, á Vimportation, le montant des droits grevant les échantillons. Ce montant sera, ou déposé en espéces á la douane d'expédition, ou garanti par une caution. Afind'écarter tout doute concernant leur identité, les échantillons seront, autant que possible marqués par i'apposition de timbres, de plomb ou de cachets, le tout sans frais. Le bordereau d'expédition de ces échantillons, au sujet duquel chacune des Parties contractantes émettra des dispositions spéciales, contiendra: a) l'énumération des échantillons importés, leur espéce et les indications propres á, fairé reconnaítre leur identité; b) l'indication du montant des droits d'entrée grevant les échantillons, et la mention, si ce montant a été acquitté en espéces ou garanti par une caution; c) l'indication de la maniére dönt les échantillons ont été marqués ; d) la fixation du délai á l'expiration duquel le montant des droits payés d'avance sera définitivement acquis au fisc, ou, s'il a été garanti par une caution, pourra étre reálisé sur la caution déposée, dans le cas oú la réexportation des échantillons ou leur mise en entrepőt ne serait pas prouvée en temps utile. Ce délai ne pourra dépasser une année.