Képviselőházi irományok, 1887. IX. kötet • 293-319. sz.

Irományszámok - 1887-295. Törvényjavaslat, az állami italmérési jövedékről

295, szám. 15 Ha valamely község népességének száma 500-zal maradék nélkül nem osztható, a 100-at meghaladó maradék teljes 500-nak vétetik, kisebb maradék ellenben elejtetik. Valamely község (beszedési kör) népességének meghatározásánál mérvadó az utolsó népszámlálás eredménye. A 4. §. 2—5. pontja alatt felsorolt vállalatok által a 12. §. II—V. pontjai szerint fizetendő italmérési illetékek kizárólag az egyes vállalatok terjedelméhez képest állapitandók meg. 15. §. Az italmérési illeték három évről három évre terjedő időszakonkint vettetik ki, az időközben kiadott engedélyek után pedig a három évi időszakból még hátralevő idő tartamára az üzlet minőségének és terjedelmének figyelembevételével más hasonló' üzletekhez viszonyítva a pénzügy igazgatóság által állapi ttatik meg. Az italmérési illeték megállapított összegéről fizetési ív állíttatik ki és kézbesittetik az illeték fizetésére kötelezettnek. A kivető bizottság által s az időközben a pénzügyigazgatóság által megállapított illeték ellen birtokon kivül 8 nap alatt a pénzügyigazgatóság székhelyén alakítandó felszólamlási bizottsághoz s ennek eltérő határozata esetében a határozat vételétől száraitandó 8 nap alatt harmad és utolsó fokban a pénzügyministerhez van felebbezésnek helye. A pénzügyigazgatóság székhelyén alakítandó felszólamlási bizottság a pénzügyigazgatóból, vagy helyetteséből, mint elnökből s két szakértőből áll, kiket a belügyminister által kijelölt szakértők sorából esetről-esetre a pénzügyigazgatóság hiv meg. 16. §. A jogérvényesen megállapított illeték arra az üzletre bír érvénynyel, melyre a megállapítás történt s a három évi kivetési időszakon belül változás alá csak az esetben vonható, ha az üzletnek a jelen törvény 12. §-a szerint meghatározott jellege változik, vagy pedig más helyiségbe tétetik át. Ezen változások csak a pénzügyigazgatóság előleges engedélyével történhetnek, mely az engedély kiadásakor egyúttal, s a mennyiben annak szüksége forog fenn, az előző §-ok értelmében az italmérési illeték megfelelő újabb megállapítása iránt is intézkedik. B) Az italmérési adóról. 17. §. , A 4. §-ban felsorolt minden vállalkozó tartozik az általa kimért, vagy kicsiben eláru•sitott, a 2. §-ban részletezett összes szeszes folyadékok után italmérési adó fejében fizetni, ^s pedig: 1. a bor (bormust, gyümölcsbor) és sör minden hektoliterje után 2 frto.t; 2. közönséges pálinka után, melynek alkoholtartalma a meghatározott 100 fokú szeszmérő szerint 30 fokot nem halad meg, hektoliterenként 4 frt 50 krt; 3. közönséges pálinka után, melynek alkoholtartalma 30 fokon felül van, de 50 fokot meg nem halad, nemkülönben különleges pálinkafélék (mint szilvórium, törkölypálinka, , gyümölcspálinka stb.) után, habár alkoholtartalmuk 30 fokon alul van is, hektoliterenként 7 frt 50 krt; 4. akár közönséges, akár különleges pálinkák s más szesz után, ha alkoholtartalmuk 50 fokot meghalad, hektoliterfokonként 15 krt; .