Képviselőházi irományok, 1887. VII. kötet • 227-243. sz.
Irományszámok - 1887-231. A pénzügyi bizottság jelentése, "az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készitett sajtolt élesztőnek megadóztatásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában
231. szám. 15 külső kerete; lényege pedig abban az intézkedésben culmináL hogy a monarchiára és a monarchia két fele közt a két (35 és 45 frtos) adótétel közül, akisebbel (35 frt) terhelendő a szesztermelést hat évi (1881 — 1886) termelési átlag alapján (a tényleges termelésnek 75%-nyi arányában) megfelelő leütésekkel kontingentálja; és igy egyfelől: a belpiaczot (a vám megfelelő emelésével is védve) felmenti a külpiacz behatásától, lehetővé teszi az adónak a fogyasztóra áthárítását; másfelől: az ezentúl menő termelést magasabb (45 frtos) adótételével korlátolja és ez által — kedvező esélyek mellett — az állami bevételeket ép ugy fokozza, mint a túlságos alcohol fogyasztás ellen — annak megdrágításával —• hat. Igaz, hogy a szeszadónak ily nagy és gyors emelése ellen aggodalmak merültek fel, melyek a kérvényekben is kifejezésre jutottak; de midőn a nagyobb teher miatti fogyasztás-csökkenésre a javaslat pénzügyi eredményénél is tekintet van; másfelöl két körülmény bátorít, e mindenesetre koczkázattal járó lépés megtételére. Az egyik az, hogy a megszokott ital azon kis adagaira és felhígított minőségére, melyet a nép élvez, még abból az adóból is csak jelentéktelen teher esik; a másik az a körülmény, hogy a legkülönbözőbb vagyoni viszonyok közt levő népek, magasabb szeszadót viselnek el; hisz a tervezett (két tétel) adó átlagánál egy hektoliter szeszre: Francziaországban 2-szer, Oroszországban 4-szer, Olaszországban 2-szer nagyobb adó esik, és a lakosságra fejenként Francziaországban 5, Oroszországban 7 1 /*, Belgiumban 7 akkora teher esik e czímen, mint a mekkorát e javaslat tervez. A mi a kontingentált szeszmennyiség absolut számát és a monarchia két fele közötti felosztását illeti, azt hisszük, hogy a hat évi átlagban szereplő három utóbbi év reánk nézve kedvezőtlen eredményét, nem teljesen eompensálja ugyan a megelőző három év eredménye; de átlagul elfogadható, miután igy az egész monarchiában a lakosságra fejenként 4*81 liter (a németországi 47* literrel szemben, hol a sörfogyasztás sokkal nagyobb) van felvéve, mely átlaggal szemben: Magyarországra 5*45 liter esik minden lakóra. A fogyasztás mennyiségének és az aránynak elfogadhatóságát egyaránt bizonyítják e számok. Minthogy a kontingentált szeszmennyiség előállítására az ipari és gazdasági gyárak közt bizonyos arányt kell megállapítani, mely egy külön törvényjavaslatnak van fentartva, ezt itt kiemeljük, a nélkül, hogy arról nyilatkozhatnánk. De fel kell említenünk azt, hogy a gazdasági gyáraknak helyzete, bár a czefre-ürméret átalányozása szerinti adózástól meg lesznek fosztva, nem romlik, mert a terményadó mellett is adókedvezményeiket és termelési előnyeiket megtartják; sőt a gazdasági gyárak és terület közötti arány még kedvezőbbé lesz téve; továbbá a mezőgazdasági gyárak azon fajára is ki lőnek a kedvezmények terjesztve, melyeket gazdaszövetkezetek kezelnek; a termelési korlát pedig 5 hektoliter napi termelésről 7 hektoliterre emeltetett. Azt hisszük, hogy ezekben — az ipari és osztrák gyárakra való különböző tekintetek mellett — meg van tartva azon korlát, melyen belül nálunk a mezőgazdasági gyárak kedvezményezése üdvösen hathat, melyen túl kárral járhat. Csak az adókedvezményt véltük még kiterjesztendönek, mint azt a megfelelő §-nál bátrak leszünk előadni. A kiviteli praemium hektoliterenkint 5 frtban megszabva és ezen összeg is csak 200,000 hektoliterig engedélyezve (miután 1 millió forintban van a praemium egész összege kontingentálva) szerény ugyan azon 12 frt 50 kr. és 13 frt 28 krnyi praemium mellett, melylyel most Románia, illetőleg Oroszország a szeszkivitelt előmozdítják, de azt hiszszük, hogy a szállítási költségek különbözete és iparunk fejlettsége mellett ez a versenyképességre elég lesz addig is, mig e rendkívüli külföldi praemiumok érvényben' lesznek. Azt hiszszük tehát, hogy e rendszabályokban a közgazdasági feladatot a belpiacz biztosítása, túltermelés korlátolása, mezőgazdasági gyárak fejlesztése, kivitel előmozdítása tekintetében a törvényjavaslat elég sikeresen oldotta meg és igy még csak azt említjük fel, hogy az a szabadraktárak rendszerét is behozza, hogy a fogyasztásba átmenetig az adótól a szeszt meg-
