Képviselőházi irományok, 1887. VII. kötet • 227-243. sz.

Irományszámok - 1887-232. 1888. évi XV. törvényczikk, az Olaszországgal 1887. évi deczember hó 7-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződésnek, s a hozzá tartozó tarifáknak, pótczikknek, vámkartelnek és zárjegyzőkönyvnek, valamint az ugyanazon napról kelt állategészségügyi egyezménynek beczikkelyezéséről

232. szám. 109 helyiségben minden időben meg fogják engedni azon lajstromok és egyéb okmányok megtekintését, melyek a két állam kereskedelmi forgalmára, valamint a vámhivatalok különös ellenőrzése alá helyezett árúk forgalmára vagy raktározására vonatkoznak. V. Czikk. A magas szerződő felek egymásnak kölcsönösen megengedik, hogy vámhelyeikre tisztviselőket küldhessenek ki oly czélból, hogy a vámügyre és a határszéli őrködésre vonatkozó ügykezelésről tudomást szerezzenek, mi végre ezen tisztviselőknek mindenkor készséggel alkalom nyújtandó. A két vámterület számvitele és statisztikája iránt a magas szerződő felek egymásnak minden kivánt felvilágosítást megadandnak. VI. Czikk. A magas szerződő felek felsőbb pénzügyi hatóságai, vám- és államegyedárúsági hivatalnokai, valamint a pénzügyőrségi őrség közegei egymást a csempészkedési kísérletek meggátlására és felfedezésére készséggel támogatni fogják és e czélból egymással nemcsak kölcsönösen közölni fogják a lehető legrövidebb idő alatt észrevételeiket, hanem egymással folytonos érintkezésben is fognak maradni, hogy kölcsönös közreműködés utján a kitűzött czél elérésére legalkalmasabb intézkedéseket megtehessék. VII. Czikk. A magas szerződő felek mindegyike kötelezi magát arra, hogy megakadályozza azt, hogy oly árúkészletek, melyek a másik fél területére csalárd módon való bevitelre szánt árúknak tekinthetők, ahatár közelében felhalmoztassanak vagy ott elhelyeztessenek, a nélkül, hogy azokra a csempészet megakadályozására elégséges óvintézkedések alkalmaztatnának. A határkerületekben idegen meg nem vámozott árúk számára raktárak rendszerint csakis des finances, qui y seront autorisés par l'autre Partié, sur leur demande et dans le bureau mérne, des registres et autres documents se rapportant au mouvement commercial entre les deux Etats, ainsi qu'ála circulation et á lentrepot des marchandises soumises au contröle spécial de la douane. Art. 5. Les Hautes Parties contractantes s'accordent, réciproquement, le droit de déléguer, auprés de leurs bureaux douaniers, desEmployés pour prendre connaissance des opérations de ces bureaux, en ce qui concerne la matiére douaniére et la surveillance de la frontiére; il sera, dans ce but, accordé toute facilité aux dits Empioyés. Les Hautes Parties contractantes se donneront, réciproquement, tous les éclaircissements désirables sur la comptabilité et la statistique des deux territoires douaniers. Art. 6. Dans l'intention de prévenir et de découvrir les tentatives de contrebande, les autoritás supérieures de fináncé, les empioyés de douane et des monopoles d'Etat ainsi que les agents de la garde de fináncé des deux pays, s'aideront, avec empressement, non seulement en se communiquant, dans ce but, dans le plus court délai, leurs observations, mais en entretenant les uns et les autres, des rapports continuels, afin de prendre, de concert, les mesures les plus propres pour obtenir le résultat en vue. Art. 7. Chaeune des Hautes Parties contractantes s'engage á. empécher que des provisions de marchandises qui peuvent étre considérées comme destinées á étre frauduleusement introduites sur le territoire de l'autre Partié, soient accumulées prés de la frontiére ou qu'elles y soient déposées sans étre soumises a des mesures de précaution suffisantes pour prévenir la contrebande. Dans les districts- frontiére, il ne sera, en régle générale, permis d'établir des dépőts de