Képviselőházi irományok, 1887. VI. kötet • 171-226. sz.

Irományszámok - 1887-214. A közmunka- és közlekedésügyi magyar királyi minister jelentése, az országgyüléshez, a perjámos-évarjasi helyi érdekű vasut engedélyezése tárgyában

214. szám. 335 ríum kívánatára az előbbi pontban érintett távirdaépitkezésekhez szükséges [összegeket az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni és a távirdaoszlopokat s a többi összes távirdaépitési anyagokat az építendő pálya mentén, az illető kerületi kir. távirdaigazgatóság által meghatározandó módon és időben a már lerakott vasutvágányon saját költségén szétosztani. Az üzleti vezetékek átadásakor az engedélyes számlájára épített üzleti vezetékek összes leltári állománya az engedélyes -birtokába megy át. Jogában áll azonban a közmunka- és közlekedésügyi ministeriumnak a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor államtávirda-vezetékeket alkalmazni, és ekkor a távirdaoszlopok az állam költségén való fentartásának kötelezettsége mellett a magyar állam ingyen tulajdonába mennek át. A vasutüzleti távirdavezetékeket az engedélyes a közmunka- és közlekedésügyi ministerium szokott ellenőrködése mellett kizárólag csak azon sürgönyzésekre használhatja, melyek a vasúti üzlet czéljából az igazgatóság és alárendelt közegei, vagy ez utóbbiak által egymás közt váltatnak. Jogosítva van azonban a közmunka- és közlekedésügyi ministerium a pályaigazgatósággal egyetértve, ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire azt az üzleti forgalom megengedi, — ugy állami, mint magántáviratok továbbadására, szokott ellenőrzés melletti használását kívánni és elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja és a távírás díjának az engedélyes és a magyar állam közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan külön egyezményben állapittatnak meg az engedélyes és a közmunka- és közlekedésügyi ministerium közt azon feltételek is, melyek a vaspálya mellett felépített távirdavezetékek felügyelését, fentartását s az azokon netalán későbben a vaspályaigazgatóság kívánatára eszközlendö változásokat vagy áthelyezéseket és általában mindazon távirdai ügyeket illetik, melyek a fennebbi pontok által még nem szabályozvák. 18. §. Mihelyt a forgalom a jelenleg engedélyezett vonalon annyira növekedett, hogy az éjjeli szolgálat berendezése kívánatosnak vagy szükségesnek mutatkozand, az engedélyes köteles lesz saját költségén mindazon berendezéseket eszközölni és mindazon biztonsági intézkedéseket megtenni, melyek a fennálló szabályok és utasítások szerint szükségesek s illetőleg, a melyek a közmunka- és közlekedésügyi ministerium részéről, hivatkozással azon szabályokra, követeltetni fognak. Az engedélyes köteles továbbá a közmunka- és közlekedésügyi ministerium rendeletére minden kártalanítás nélkül egy másik vágányt az esetre kiépíteni, ha az engedélyezett vonalon az évi elegybevétel kilométerenkint 14,000 frtot osztrák értékben meghalad. 19. §. Jelen engedély a m. kir. kormány és az engedélyes társaság közt 1882. évi június 8-án kötött s az 1882. évi XLV. t.-czikkel beiktatott szerződés II. czikkének végpontjában megállapított határidőben vagyis az 1965. év végével szűnik meg. Úgyszintén' az állam beváltási jogának időpontjára s a megváltási ár kiszámításának módozataira nézve is —az 1880: XXXI. t.-cz. 2. §-ában, illetve az 1888: IV. i.-cz. 2. §-ában foglalt határozmányok épségben tartásával az idézett szerződés II. czikkében foglalt határozmányok lesznek a jelenleg engedélyezett pályára is alkalmazandók. 20. §. Az engedély megszűntével, valamint a pálya beváltásának bekövetkeztével ar állam az első esetben ingyen, utóbbiban a fenti 19. §. értelmében meghatározott évi járadék fizetése mellett