Képviselőházi irományok, 1887. VI. kötet • 171-226. sz.

Irományszámok - 1887-174. Törvényjavaslat, a védjegyek oltalmáról

16 174. szára. az 1883. évi XVIII. t-cz.-ben foglaltatik, de mely védjegyek tekintetében a jelzett egyéb tárgyakra is kiterjesztetik, hogy t. i. használatuk és belajstromozásuk csak a fennálló törvények és szabályok szerint külön elnyerendő engedély alapján eszközölhető. Az által, hogy valaki belajstromozott védjegyébe — egyes betűket és szavakat vesz fel» más iparos nem esik el azon természetes jogától, — hogy nevét vagy czégét — vagy ennek kezdőbetűit belajstromozás alapján vagy a nélkül, ezentúl is mindenütt használhassa. Ezen elvet lehető félreértések és zaklatások kikerülése czéljából a törvényben határozottan ki kellett fejezni (5. §.). Rendszerint senki sem köteleztetik arra, hogy az iparban használandó — jelvényeit belajstromoztassa, valamint arra sem, hogy belajstromozott védjegyét minden körülmények közt alkalmazza. Minthogy azonban lehető csalások kikerülése szempontjából és jelesen, bizonyos élelmiszerek és használati tárgyak gyakori hamisítása esetében kívánatos lehet, hogy az itt érintett árúk védjegygyei láttassanak el, és ennek alapján származásuk azonnal felismerhető legyen, felhatalmazást kér a kormány arra, hogy bizonyos védjegyekre nézve remdeleti úton a használati kényszert és bizonyos czikkekre nézve a védjegy bejelentését következőleg kimondhassa (6. §.)• A védjegy ótalma csak kereskedelmi, vagy iparvállalatoknak — nem pedig egyes magánszemélyeknek nyújtatván, ezen ótalom magának a vállalatnak megszűnésével elenyészik, illetőleg a vállalattal. az új birtokosra átszállás pedig külön bejelentés nélkül, ha a vállalatot az özvegy kiskorú örökösök, hagyatéki vagy csődtömeg folytatja, minden egyéb esetben csak külön bejelentés, belajstromozás és hirdetés folytán (9. §.). A 10. §-ban foglalt azon kijelentés, hogy másnak nevét, czégét, czímerét vagy üzleti megnevezését, annak beleegyezése nélkül árúk megjelölésére, belajstromozás nélkül is használni tilos, szorosan a védjegytörvénybe nem tartoznék, minthogy pedig az ily jogosulatlan használat csalási szándékból nem ritkán szokott előfordulni és törvényeink ily súlyos visszaélés ellen megfelelő büntetést nem szabnak, miután továbbá már nemzetközi congressusok a név- és czégnek bitorlása ellen hozandó szigorú intézkedéseket ismételve sürgették, ezen a védjegy bitorlásával rokon cselekmény eltiltása és megfenyitése a törvényjavaslatban czélszerűen helyet foglalhat. A kereskedelmi és iparkamaráknál vezetett védjegylajstrom és a belajstromozásért a kamara pénztárába fizetendő 5 forintnyi díj, már eddig is divatozik, és ezeknek ezentúl is változatlan fentartása mellett azon körülmény szól, hogy a kereskedelmi és iparkamarák nagyobb számban és bizonyos vidéki góczpontokon fennállanak és a kamarai tisztviselőknél rendesen feltalálható azon külön szakképzettség, melynél fogva a hozzájok forduló közönségnek szakavatott felvilágosításokat nyújthatnak (13—15. §§.). Egészen új intézkedése a törvényjavaslatnak az, mely szerint a védjegyek ótalma a bejegyzéstől számított 10 év alatt megszűnik, a mennyiben az illető annak új belajstromozását addig nem kérte. Ezen intézkedés — szükségessé vált azon tapasztalás folytán, hogy a védjegy ótalmát élvező vállalatok, megszűnés esetében, vagy akkor midőn a védjegygyei többé nem élnek, vagy esetleg újak jegyeztetnek be, ezen körülményeket rendesen be nem jelentik és igy a védjegy-lajstrom a felhagyott védjegyek oly tömegével van terhelve, melyeket folytonosan nyilvántartanak ugyan, de a melyek tényleg nem is használtatnak. A javasolt intézkedés alapján tehát a 10 év lejárta előtt újra be nem lajstromozott védjegyek hivatalból törültetnének, feltételeztetvén az, hogy az ilyenek használata a forgalomban már megszűnt. A zárhatározatokban, oly védjegyekre nézve, melyek 10 évnél régibb idő óta lettek belajstromozva, melyek tehát ezen intézkedés szerint már törülendök volnának, újbóli belajstromozásra kedvezménykép három havi határidő tűzetik kf (16-32. §§.).