Képviselőházi irományok, 1887. IV. kötet • 128-150. sz.
Irományszámok - 1887-128. Törvényjavaslat, az Olaszországgal 1887. évi deczember hó 7-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződésnek és a hozzá tartozó tarifák, pótczikk, vámkartel és zárjegyzőkönyvnek, valamint az ugyanazon napról kelt állategészségügyi egyezménynek beczikkelyezéséről
92 128. szám. leges termelését képezik, azaz a strachino, gorgonzola és a parmessan, származási bizonylatok mellett 5 frt vámmal hozhatók be. Az olasz sajtok eddig 4 frt 40 kr. vám alá estek, jövőben az itt felemiitett sajtnemeken kivül, valamennyi sajt 20 frtnyi vámot fog fizetni. A határszéli kedvezmény czímén a 10. pontban Velenczéböl származó mázos vagy máznélküli hornyolt fedélcserépre évenkinti 25,000 q.-ra terjedő mennyiségben, 50 kr. vám helyett vámmentesség engedélyeztetik; a 14. pont szerint pedig a talp bőr Velenczéböl és Brescia szomszéd-tartományból évenkint 2,000 métermázsa mennyiségben 100 kilogrammonkint 8 frt mérsékelt vám mellett azon feltétel alatt fog bebocsáttatni, ha származása igazolva van. A talpbör az 1878. évi osztrák-magyar átalános vámtarifa szerint 8 frt vám alá esett. 1882-ben azonban a vám 18 frtra emeltetett. Olaszország 1883-ig, tehát mig a vám még 8 frt volt, a szárazon át évenkint mintegy 1,200 q. talpbört vitt ki monarchiánkba. A tengeren való behozatal hozzánk nem konstatálható, hanem körülbelül ugyanazon összegre tehető, mint a szárazon át behozott mennyiség. A vámemelés óta, azaz 1882. évi június 1-je óta a bevitel folyton és tetemesen csökkent, mert 1883-ban már csak 687 métermázsát, 1884-ben 451 q. és 1885-ben 417 métermázsát tett. De a tengeren való behozatal, mely a mi forgalmi adataink szerint ki nem mutatható, sem lehetett jelentékeny, mert az olasz statisztikai adatok szerint is a kivitel monarchiánkba 1885-ben 890 és 1886-ban 429 métermázsára rúgott. Miután Velenczében igen kifejlett talpbör-ipar létezik és az ottani gyárak a vámemelés folytán kivitelükben károsultak, az olasz kormány a tárgyalásoknál nagy súlyt fektetett arra, hogy a talpbör vámját illetőleg némi kedvezmény nyújtassák. Ámbár az emiitett vámemelés saját iparunk érdekében történt, a kormány, mégis tekintettel arra, hogy az összeg, a melyre a kedvezmény megadatott, igen csekély és egyedül a velenczei és bresciai gyárakra mint határszéli kedvezmény terjed, az olasz kormánytól nyert ellenengedmények fejében végre hozzájárult Olaszország ezen követeléséhez. Felemlítendő még a zárjegyzökönyvnek az A) és B) tarifákat illető azon határozata, mely a len fonalak és lenárúk és a sima selyemárúk mikénti vámozására vonatkozik. Az 1878. évi szerződésben ugyanis meg voltak kötve az olasz tarifában a lenfonalak és lenárúk mérsékelt váraokkal és viszont az osztrák-magyar vámtarifában a lenfonalak és a tiszta selyemből készült sima szövetek. A lenfonalak és lenárúk vámjai Olaszországban az osztrák iparra nézve nagy fontossággal bírnak, miután Olaszország igen jelentékeny piacza az osztrák kivitelnek. A lenfonalak és lenárúk vámjai azonban az új olasz vámtarifában tetemesen felemeltettek, ugy, hogy azok fennállása mellett a kivitel majdnem lehetetlen. Ennek folytán az osztrák kormány a tárgyalások folyamában nagy súlyt helyezett arra, hogy a lenfonalak és a lenárúk az 1878. évi szerződésben megkötve volt vámokkal vétessenek ismét az új szerződésbe és csak ennek elérése mellett nyilatkozott hajlandónak a tiszta selyemből készült sima árúkra a 200 forintnyi vámot engedélyezni. Tekintettel azonban arra, hogy a lenipar Olaszországban is igen kifejlődött és igy a vámoknak mérséklése a legnagyobb jelentőségű, az olasz kormány a felelősséget magára vállalni nem akarván, a törvényhozásra kívánta bizni az elhatározást, vájjon az 1878. évi szerződés osztrák-magyar vámtarifában megkötött 200 frtnyi vám fejében, Olaszországban a lenfonalakra és lenárúkra az eddigi állapot továbbra engedélyezhető. Miután mindkét szerződő fél fentartotta magának ebbeli elhatározását folyó évi márczius 16-ig, addig nálunk a selyemárúkra és Olaszországban a lenfonalakra és lenárúkra az átalános tarifa vámjai jönnek alkalmazásba. Megállapodás történt továbbá arra nézve is, hogy az esetben, hogy ha részünkről a tiszta selyemből készült sima szövetekre és Olaszország részéről a lenfonalak- és lenárúkra nézve az 1878. évi szerződésben megkötött állapotok ismét életbeléptettetnek, mely szövetek tekintendők nálunk sima árúknak.
