Képviselőházi irományok, 1887. IV. kötet • 128-150. sz.
Irományszámok - 1887-128. Törvényjavaslat, az Olaszországgal 1887. évi deczember hó 7-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződésnek és a hozzá tartozó tarifák, pótczikk, vámkartel és zárjegyzőkönyvnek, valamint az ugyanazon napról kelt állategészségügyi egyezménynek beczikkelyezéséről
12 128. szám. hatalmazott)aik kérésére, sértetlenül ki fognak szolgáltatni a nélkül, hogy egyebet fizetnének, mint a mentési és őrzési költségeket és átalában azon illetékeket, melyeket hasonló esetben a saját nemzetbeli hajók is fizetni kötelesek. Ha a tulajdonos vagy ennek különös megbízottja nem jelentkezik, a kiszolgáltatás az illető consulok, alconsulok vagy consuli ügynökök kezeihez történik. Megjegyeztetik azonban, hogy az esetben, ha a hajó, a rajta volt tárgyak és árúk a hajótörés alkalmából törvényes kereset tárgyává válnának, az e feletti határozat az ország illetékes bíróságainak fentartva marad. A tenger által kivetett, valamint a hajókárt szenvedett árúk, melyek egyik magas szerződő fél hajójának rakományához tartoztak, a másik fél által a mentési költségen kivül, ha ilyenek voltak, semminemű más illeték alá nem vethetők, kivéve ha azon árúk a belső fogyasztásra bocsáttatnának. XXI. CZIKK. A magas szerződő felek területein levő minden természetes és mesterséges vizi utakon a hajózás a másik magas szerződő félhez tartozó hajók vezetőinek ugyanazon feltételek mellett s a hajótól vagy rakományától fizetendő ugyanazon illetékek mellett fog megengedtetni, mint a nemzetbeli hajósoknak. XXII. CZIKK. A magas szerződő felek megegyeznek az iránt, hogy a két fél egyikének hajói — a bírósági eladás esetét kivéve — az illető hatóság által az eddigi lobogóviselési jog visszavonásáról kiállított nyilatkozat nélkül a másik fél által állami illetékességűekké nem nyilváníttathatnak. XXIII. CZIKK. Az ország- és egyéb utak, csatornák, silipek, kompok, hidak és hidnyilások, kikötők propnétaires, sur leur demande ou celle de leurs agents, á ce düment autorisés; et cela sans autre paiement que celui des frais de sauvetage, de conservation, et, engénéral, des mémes droits que les navires nationaux seraient tenus de payer en pareil cas. A défautdu propriétaire ou d'un agentspécial, la remise sera faiteaux Consuls, aux Vice-Consuls ou aux Agents Consulaires respectifs. II est, toutefois, bien entendu que, si le navire, ses effets et marchandises, devenaient, á l'occasion du naufrage, l'objet d'une réclamation légale, la décision en serait déférée aux tribunaux compétents du pays. Les épaves et les marchandises avariées, provenant du chargement d'un navire de l'une des Hautes Parties contractantes ne pourront, sauf le paiement, s'il y a lieu, des frais de sauvetage, étre soumis, par l'autre Etát, au paiement de droits d'aucune espéce, á moins qu'on ne les passe á la consommation intérieure. ARTICLE XXI. Les conducteurs des navires et des barques appartenant á l'une des Hautes Parties contractantes seront libres de naviguer sur toutes les voies de communication par eau, sóit naturelles, sóit artificielles, se trouvant sur les territoires des Hautes Parties contractantes, aux mémes conditions et en payant les mémes droits sur les bátiments ou sur la cargaison, que les conducteurs de navires et de barques nationaux. ARTICLE XXII. Les Hautes Parties contractantes sorit d'accord que, sauf le cas de vente judiciaire, les navires de l'une des deux Parties ne pourront étre nationalisés dans l'autre, sans une déclaration de retrait de pavillon, delivrée par l'autorité de l'Etat dönt ils relévent. ARTICLE XXIII. Les sujets de l'une des Hautes Parties contractantes seront libres de fairé usage, sous
