Képviselőházi irományok, 1887. III. kötet • 77-127. sz.

Irományszámok - 1887-92. A pénzügyi bizottság jelentése, az1888. évi állami költségvetésről

92. szám. 61 idő" alatti együttes és erélyes alkalmazásával; hogy térben és tartamban sikeresebb legyen azoknak hatása és igy gyorsabban eszközölhető' legyen pénzügyi bajaink orvoslása; minek szükségét, elodázhatlanságát a mostani nehéz időkben, bizonyára a kormány és az ország közvéleménye is, sokkal inkább érzi, mint bármikor máskor. Ha visszapillantunk azon nyilatkozatokra, melyeket a kormány részéről a pénzügyi bizottság az 1887. évi költségvetésről szóló általános jelentésében közölt a t. képviselőházzal; ha tekintetbe veszszük az 1888. évi állami költségvetést és azon indokolást, melylyél azt a ministerelnök mint pénzügy minis ter a képviselőháznak bemutatta, ugy találjuk, hogy a pénzügyi rendezésnek ezekben tervezett tényezői közül már sok valósítva vagy a valósítás stádiumában van. A költségvetés a nagy túlkiadásoktól — ugy látszik — megszabadult; újabb, jelentékeny kiadásokat, keretének tágítása nélkül, befogadni képes volt; a posta és távírda egyesítve; a fémbányák és vasművek jelentékeny hiányai, bizonyos mértékig redukálva; azoknak gyökeres megszüntetése tervezve, előkészítve; a beruházások jelentékenyen megszorítva vannak. A szállítási adó, a dohányjövedék, bélyeg-illetékek és fogyasztási adók jövedelmezőbbé tételére fontos rendszabályok: életbe léptetve, illetőleg a foganatosítás stádiumába jutottak, vagy — a szeszre nézve — közel kilátásba helyezve vannak. Mindez nem ment fel, a viszonyokkal rohamosan szaporuló gondoktól, de meggyőz arról, hogy a kormány kezdeményezésén és — hiszszük — a törvényhozás akaratán nem fog múlni, a további lépések és intézkedések megtétele is. Mert reméljük, hogy az előbbinek erélye és az utóbbinak önbizalma és kitartása nem fog lankadni. Igaz, hogy vannak ezeken kiyül is, reánk váró és pénzügyi eredményekkel, illetőleg: intézkedésekkel összefüggő nagy feladatok; nemcsak az administratio, közgazdaság és igazságügyi politika terén; de még a pénzügyi politikában is; milyen: a valuta-rendezés és némely államadóssági czimleteink conversiója; a mint az utóbbiról tavaly a kormány meg is emlékezett; de a mint hatáskörünkön és feladatunkon kivül esnek az előbb emiitett kérdések, ugy zárják ki a konkrét teendők köréből, a viszonyok most a két utóbbi feladatot; sőt azt hisszük, hogy ezek — a dolog természeténél fogva is — csak a tervezett pénzügyi rendszabályok sikere és eredménye után következhetnek, legczélszertíbben, megoldásra. Épen ezért, ezekkel most nem is foglalkozhatunk, sőt az államháztartási hiány megszüntetésének további eszközeit sem szándékozunk most fejtegetéseink körébe vonni, mert a helyes irány és elodázhatatlan czél szem előtt tartásával, a konkrét javaslatok foganatosítása után, természetes utón fognak azok: későbbi megvitatás és — az elért eredmények szerint — számbavétel tárgyát képezni. A mi már most az 1888. évi mérlegnek — az újonnan tervezett adótörvények eredménye után — fenmaradó hiányát, illetőleg: annak fedezetét illeti; azt hiszszük, hogy erről a költségvetési törvényjavaslat tárgyalása alkalmával kell határozni; amikor a szükséglet és a hiány is pontosabban megállapítható lesz; most ennek csak konstatálására szorítkozunk. Miután, ezek alapján, az 1888. évi állami költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául ajánljuk; tisztelettel mellékeljük V. alatt az 1888. évi előirányzat összehasonlító '/• táblázatát.' Kelt Budapesten, 1887. évi deczember hó 18-án. Zsigmondy Vilmos s. k., Hegedűn Sándor s. *., a pénzügyi Uzottsdg elnöke. a pénzügyi bizottság előadója.