Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

90 41. szám. És ha régibb hazai jogunk intézkedéseinek szellemét kutatjuk; ha látjuk, hogy régibb hazai jogunk a végrendelkezési jogosultságot csak azon ősi vagyonok tekintetében vonta meg, a mely vagyonok tekintetében az Örökhagyónak élők közötti rendelkezési jogosultsága is a legszőkébb korlátok közé szorítva volt, mig a szerzeményi vagyonokra nézve, mint a Tripartitum 1. rész 5. czímének 1. §-a mondja: >illa laudabilis et vetustissima ab olimque approbata consuetudo nostra< állott fenn, hogy a szerző >liberam (prout voluerit) disponendi semper habeat potestatis facultatem*; ha figyelembe reszszük, hogy az ősi vagyon birtokosa, ha az ősiség alapján igényt tartható osztályos rokon nem volt, ősi vagyonáról is teljesen szabadon rendelkezhetett; rendelkezhetett az osztályos rokonok körén kivül eso családtagokra való minden tekintet nélkül, mert az 1715. éviXXVI. t.-cz. 3. §-a világosan és korlátlanul megadta a jogot, hogy >ultimus deficiens libere disponet et testamentum condet<; ha látjuk, hogy az első szerzőt oly korlátlan rendelkezési jog illette, miszerint a szerzeményi vagyonban a törvénytől, sőt a kir. fiscus igényének jogsérelme nélkül az adománylevél záradékától is eltérő örökösödési rendet korlátlanul állapithatott meg; ha figyelemre méltatjuk, hogy ennélfogva az ősi vagyon tekintetében a végrendelkezési jogosultság teljes elvonása inkább az ősiségi jogviszony kifolyásának, mint a tisztán családi örökösödési igény méltatásának tekintetett: akkor az ősiségi jogviszony >teljes és tökéletes* megszüntetése után jogtörténelmi fejlődésünknek is inkább felel meg azon rendszer, a mely a szabad végrendelkezési jogot csak annyiban korlátolja, a mennyiben ezt a családi jogos igény megvédése mulhatlanul követeli. Mindezekhez hozzájárul, hogy a felsőbb bíróságaink gyakorlatában nyilvánuló jognézet is a végrendelkezési jogosultság lehető kiterjesztése mellett nyilatkozott akkor, midőn az id. t. szabályok I. rész 7. §-a szerint a leszármazoknak és felmenőknek járó >törvényes osztályrészre* nézve azon értelmezést fogadta el, hogy a leszármazók és felmenők a törvényes osztályrészt nem természetben, hanem csak készpénzbeli egyenértékben követelhetik; továbbá, hogy a végrendelkezési jogosultságnak a kötelesrész intézménye által való korlátozása az osztrák polgári törvénykönyv és az országbírói értekezlet alapján már meghonosult, holott a Code Napóleon és a zürichi törvénykönyvnek megfelelő >portion disponible* s az ezzel kapcsolatos jogviszonyok merev újitás jellegével bírónak tűnnének fel; végre hogy a kötelesrész intézménye mellett a végrendelkező családatya hagyatékának sorsa iránt az adott viszonyok figyelembe vételével czélszerííebben intézkedhetik, az örököstársak osztályát czélszerübben rendezheti be, s könnyebben tehet oly rendelkezést, mely szerint a hagyatéki ingatlanok egészben vagy részben a gyermekek közül az arra legérdemesebbnek vagy leghivatottabbnak s esetleg utódaiknak is tulajdonában megmaradjanak. Az utóbb jelzett körülmény annál inkább érdemel figyelmet, mert az ősiség megszüntetése, az élők közötti és halálesetre szóló végrendelkezési jog érvényre emelése után nem az e részben hatálytalan ági törvényes örökösödési rend, hanem a végrendelkezési jogosultság czélszerű felhasználása s a törvény korlátai között megengedett utóörökösödési intézkedések által érhető el az, hogy egy pár nemzedéken át a vagyon a családban fentartassék. A kifejtettekből kiindulva, a jelen törvényjavaslatnak vezérelve az, hogy az örökhagyót rendszerint megilleti a végrendelkezési jog, feltéve ha elérte azon kort, a melyet e végből a törvényben külön megszabni szükséges, és ha rendelkezési képességét gátló körülmények fenn nem forognak. Ezen jogosultság azonban a legközelebbi családbelieket, nevezetesen az örökhagyó leszármazóit, atyját, anyját és házastársát a törvény szerint illő kötelesrész által van korlátozva, a mely kötelesrészt a törvényjavaslat tartalmazta öröklési képtelenségi eseteken kivül csupán a törvényi a vaslatban tüzetesen felsorolt kitagadási esetekben vonhat meg a végrendező a jogosultaktól. Érvényes végrendelet nem létezése esetére megállapítja a törvényjavaslat a törvényes örökösödés rendét, mely egyszersmind a kStelesrész kiszámításának is kiindulási pontját képezi.