Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

86 41. szám. De a jogtörténelem tanulságos lapjai bizonyságot tesznek arról is, hogy sem a római jognak a teljes rendelkezési jogosultságra alapított örökösödési rendszere, sem a rendelkezési jogot teljesen kizáró germán családi örökösödési rend a maga eredeti tisztaságában magát fen tartani képes nem volt; hanem a két véglet között a középen feltalálható azon helyes rendszerhez, mely az egyéni rendelkezési jogosultságot a családi igény nyel kiegyeztetni törekszik, idő multával mindkettő jelentékenyen közeledett. A római jogban, habár itt a végrendelkezés úgy tekintetett, mint a magánjogrendszernek tündöklő fénypontja, az egyéni jogosultságnak, a polgári önállóságnak legpraegnansabb nyilvánulása, az egyéni akaratnak a halál feletti győzelme s habár a római polgárnak főbüszkeségét képezte, hogy a vagyona feletti korlátlan rendelkezés által akaratának halála után hosszú időtartamra érvényt szerezhetett: a korlátlan végrendelkezési jogosultság a családi jogos igénynyel szemben kizárólagos uralmát fentartani képes nem volt. A családi jogos igény méltatásának első, habár igen kezdetleges jelensége azon jogszabály, mely szerint az örökhagyó páter familias az atyai hatalom alatt álló leszármazóját, — a suus herest — végrendeletében nem mellőzhette, hanem azt vagy örökösnek nevezni, vagy forraaszerüen kitagadni — exheredare — volt kénytelen. E jogszabály formalismusa annyira ment, hogy ha az örökhagyó végrendeletében örököst nevezett és suus heres-ét alakszerűén ki nem tagadva, őt hagyományban részesítette is, végrendelete nem volt érvényes; míg ellenkezően, ha a formaszerü exheredatio megtörtént, érvényes volt a végrendelet, habár az atyai hatalom alatt álló leszármazónak az örökhagyó nem hagyott semmit sem. A praetori jog e jogszabályt tovább fejlesztette a bonorum possessio contra tabulas intézményével, a mely által az atyai hatalom alatt nem álló gyermekeknek is megadatott a jog az örökséget követelni, ha ők a végrendeletben alakszerűén kitagadva nem lettek. Hatályosabb védelmet talált a végrendelkező Önkénye ellenében a családi jogos igény a centumviralis bíróságok birói gyakorlatában. Bármily nagy súly fektettetett ugyanis a végrendelkezési jogosultságra, a józan birói gyakorlat nem hunyhatott szemet az előtt, midőn látta, hogy e jog gyakorlata a családerkölcsi kötelmek lábbal tiprásának szolgál alapjául. A centumvirek bölcs Ítélete >colore non sanae mentis< alapján érvénytelennek mondotta azon végrendeletet, mely által az örökhagyó a hozzá legszorosabb családi kötelékekkel fűzött rokonokat az örökségből kirekesztette >non quasi vére furiosus vei demens testatus sit, sed recte quidem fecit, sed non ex officio pietatis*. — A centumviralis bíróságoknak e tárgybeli Ítéletei, az aequitasnak a strictum jus feletti vívmánya, alapját képezte a quaerela inofficiosi testamentinek, a mely szerint a leszármazók, a szülők és ha persona turpis neveztetett Örökösnek, a testvérek is a végrendeletet megtámadhatták, ha a quarta Falcidia mintájára legalább 7* részét nem kapták annak, a mi őket a törvényes örökösödés rendén illetendette vala. A quaerela következménye eleinte minden esetben a végrendelet teJjes érvénytelenítése volt; később azonban akkor, ha a kötelesrészre jogosított a hagyatékból valamiben részesítve lőn, többé nem a végrendelet érvénytelenítését, hanem aetio suppletariával csupán kötelesrésze kiegészítését követelhette. Justiniánnak 18. és 115. novellája tovább fejlesztette és szabatosabban meghatározta a szükségörökösök jogait, midőn egyfelől a kötelesrészt a törvényes örökösödési rész egyharmadára és ha négynél több köteleirészre jogosított van, a kötelesrész felére emelte, másfelől pedig a ki tagadási okokat tüzetesen meghatározva megállapította, hogy a kötelesrészre jogosított szükségörökös csak ezen okokból tagadható ki, és ha ezen okok egyike sem forog fenn, s még sem neveztetett örökösül: a végrendelet érvénytelenítését követelheti, de úgy, hogy a végrendeletnek csupán az örökösnevezést tárgyazó *é*ae vauk hatálytalanná, egyébként pedig érvényben marad; ha pedig a szükségörökösnek kötelesrésze i* sértve van, annak kiegészítését követelheti.