Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
84 • 41. szám. nagymérvű bonyodalmaknak tág kaput nyitnak, és pedig épen azon a téren, a hol a szabatos jogszabályozáson nyugvó jogbiztonság úgy az egyeseknek és a családoknak magánérdekéből, mint a közérdekből a legkívánatosabb. A fentebbiek felismerésére vezethető vissza, hogy azon szaktanácskozmányban, rnely a magánjogi törvénykönyv tervezetének felülbirálata végett lön egybehiva, a legilletékesebb és legtekintélyesebb hangok emelkedtek azon irányban, hogy >viszonyaink között, midőn codifikált magánjogunk egyáltalán nincs s a jogélet az egész polgári törvénykönyvnek előreláthatólag még nagyon távol álló elkészitését és megalkotását be nem várhatja, a magánjogi törvénykönyv egyes legszükségesebb részeinek, első sorban az öröklési jogaak külön életbe léptetése kívánatos j s hogy az öröklési jog szabályozása a magyar törvényhozás legsürgősebb feladatát képezi, mert a mi e téren 35 év óta történt, csak a zavarok növelésére szolgált, a mennyiben az 1848. évi törvények csak a régi jogállapotok megszüntetésére szorítkoztak, az ausztriai polgári törvénykönyv idegenszerűségénél és hatályának ideiglenességénél fogva nem verhetett gyökeret a nemzet jogéletében, az ősiségi pátens csak rombolt, de nem épített, az országbírói értekezlet szabályai hevenyében készültek és ennélfogva hiányosak, végre bírói gyakorlatunk egyöntetűnek és következetesnek egyáltalán nem mondható*. Hozzájárul a fentebbiekhez, hogy az országnak Királyhágón inneni részében érvényest magánjogunk s a Királyhágón túli, valamint a polgárosított határőrvidéki részekben ideiglenesen érvényben hagyott osztrák polgári törvénykönyv rendelkezései között épen az öröklési jog terén, tehát azon a téren forognak fenn a legszembeszökőbb ellentétek, a hol az egyöntetű szabályozás legszükségesebb. Azon állapot, hogy ugyanazon törvényszék területének különböző részein az örökösödési fontos kérdések, különösen a törvényes örökösödési jogosultság ellenkező jogszabályok szerint döntessenek el, tarthatatlan; és ennélfogva az egész országra érvénynyeí biró új öröklési törvény megalkotása felette kívánatos. Tagadhatlan ugyan, hogy az öröklési jog és az általános magánjogi törvénykönyv többi részei, jelesen a családjog között, összefüggés létezik. De ezen összefüggés nem oly szoros, hogy az öröklési jognak önálló szabályozását, s egyelőre a Jelenben érvényben levő családjogunk mellett leendő életbeléptetését lehetetlenné tenné. Nem, annál kevésbé, mert a megalkotandó külön öröklési jog életbeléptetését tárgyazó külön törvényben megoldhatók és szabályozhatók lesznek azon kérdések, melyek az újonnan alkotandó öröklési jog és a jelenben érvényben levő családi jog rendelkezéseinek összhangzásba hozatala szempontjából szükségeseknek mutatkoznak és melyekre a részletes indokolás során megfelelő helyen utalások is történnek. Az öröklési jognak az általános magánjogi törvénykönyv többi részeivel, jelesen a családi joggal való összefüggéséből merített érv tehát nem bir oly nyomatékkal, hogy ellensúlyozni legyen képes azon előnyöket, a melyek az öröklési jognak előzetes, elkülönített előterjesztéséből, megalkotásából és törvényerőre emeléséből folyni fognak. Mindezekhez figyelembe veendő, hogy az öröklési jognak külön előterjesztése és megalkotása az általános magánjogi törvénykönyv többi részeinek megalkotását nemcsak késleltetni nem fogja, hanem a nagy törvényalkotási munka megosztása mellett kétségtelenül azt fogja eredményezni, hogy a többi részek is hamarább lesznek megalkothatok és életbeléptethetők, mintha az egész magánjogi törvénykönyv teljes előkészítése után, mint egységes törvényjavaslat terjesztetuék elő. A kifejtettek elegendően indokolják azt, hogy a magánjogi törvénykönyvnek az öröklési jogot tárgyazó része mint külön törvényjavaslat elkülönítve terjesztetik elő. Az örökösödési jognak pusztán elméleti szempontból való tárgyalása és megvilágítása a bölcseleti jognak egyik legvitásabb tételét képezi.
