Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

52 41. szám. 833. §. Az ellátás, élelmezés, nevelés és járadék hagyománya, hacsak az örökhagyó másként nem intézkedett, a hagyományost az örökhagyó halálától fogva illeti. A járadék, ugy az ellátás, élelmezés és nevelés hagyományának készpénzbeli egyenértéke (335. §.), ellenkező határozott intézkedés hiányában három hónaponként előlegesen fizetendő. Az előlegesen fizetett összeg vissza nem követelhető, habár a hagyományos időközben meghalna is. Ha az Örökhagyó rendelkezése szerint a fizetés utólagos részletekben teljesítendő: a terhelt személy a teljesített utolsó részletfizetéstől a jogosított haláláig számított aránylagos összeget a hagyományos örököseinek megfizetni köteles. (?) Hozomány és kiházasitás hagyományozása. 339. §. Ha valamely nőnek meghatározott házasságra való tekintet nélkül, hozomány vagy kiházasitás hagyományoztatik: a hagyományos élete tizenhatodik évének betöltésével a hagyományt a házasságra való lépéstől feltétlenül követelheti. 340. §. Ha valamely férfinak meghatározott házasságra való tekintet nélkül kiházasitás hagyományoztatik : a hagyomány csak akkor követelhető, ha a hagyományos házasságra lép. 341. §. Ha meghatározott két egyén között való házasság esetére rendeltetik hozomány vagy kiházasitás: az csak azon esetben követelhető, ha a meghatározott egyének között a házasság valóban létrejött; hacsak a végrendeletben eltérő intézkedés nem foglaltatik, vagy a körülményekből az örökhagyónak más szándéka nem következtethető. 342. g. Ha a hozomány vagy kiházasitás nagysága a végrendeletben meghatározva nincsen: az a hagyományos atyjának, — házasságon kivüli születés esetében pedig anyjának állása és a helyi szokás szerint határozandó meg. 343. §. Ha a szülők hagyományoznak saját gyermekeiknek hozományt vagy kiházasitást: ez előhagyománynak tekintetik és a hagyományosoknak sem törvényes, sem végrendeleti örökrészükbe be nem számítandó. M) Örökség hagyományozása. 344. §. Az örökhagyó jogosítva van azon örökséget hagyományozni, a mely valamely harmadik személyről ő reá szállott, vagy szállani fog. A terheltet illető örökség hagyományozása csak akkor érvényes, ha magából a végrendeletből kitünőleg az örökhagyó tudta, hogy a hagyománytárgyat képező örökség a terheltet illeti.