Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

226 41. szám. A 300. §-ban emiitett jogok a tulajdonnal analóg természetűek, minélfogva a 292—296.,. 298. és 299. §-ok rendelkezései ezen jogok hagyományozása esetében is kell, hogy alkalmazást nyerjenek. B) Dologösszeség hagyományozása. 301—309. §§. Valamely dologösszeségnek, például ménesnek, könyvtárnak hagyományozása kitérj ed mindazon egyes dolgokra, a melyek az örökhagyó halálakor a dologösszeséget képezik. A dologösszeségnek fogalmából folyik azonban, hogy tekintet nélkül a hagyományrendeléskor valóállapotra, a dologösszeség azon állapotban, azon alkatrészeiben tekintendő elhagyományozottnak, a mely állapotban az az örökhagyó halálakor találtatott; ennélfogva a hagyományrendelés után a könyvtár gyarapításául vásárolt könyvek éppen úgy hagyományozottaknak tekintendők, mint a később szerzett vagy nevelt ménes lovak; mig ellenben azon négyes fogat, a melyet &z örökhagyó a végrendelkezéskor a ménes kiegészítő részét képező csikókból állított egybe, a hagyományost nem illeti. A dologösszeség hagyoraányozásával hasontermészetfí az, ha valamely dolog tartalmával, vagy valamely tartályul szolgáló dolognak csupán tartalma hagyományoztatik. Az utóbb emiitett hagyományokra azonban a 302. §. szerint nem az a döntő, hogy a kérdéses tartály az örökhagyá halálozásának perczében mit tartalmazott; hanem az, hogy a tartály tartalmát rendszerint mi szokta képezni; mert a hagyomány-rendelésben nyilvánuló szándék a tartálynak rendszerinti » nem esetleges tartalmára van irányozva. Az, hogy valamely ház, vagy lakás bútorzatának, házi eszközök, házi vagy lakfelszerelésnek, kereskedelmi, ipari, gyári és gazdasági felszereléseknek r ingóságoknak és háznak, lakásnak vagy szobának minden benne találtatóval való hagyományozása mi módon értelmezendő, a 303—309. §-oknak dispositiv szabályaiban van megállapítva. Az ezen szakaszokban foglalt megállapítások az analóg természetű hagyományrendelések megítélésénél i» kiindulási alapul szolgálnak; mert a törvény minden egyes, esetleg használható gyűjtő elnevezésre nézve casuisticus szabályozást fel nem állithat; hanem a felállított szabályok analóg alkalmazása mellett s a végrendelkező által használt elnevezés jelentőségének figyelembevételével, esetről-esetre határozandó meg, hogy a használt gyűjtő név alatt mely tárgyak tekintendők hagyományozottaknak. C) Vagylagos — választási — hagyományok. 310—315. §§. A hagyomány rendelésnek egyik szokásos faját képezi a vagylagos vagy választási hagyomány; melyre nézve a törvényjavaslat 310-ik §-a azon alaprendelkezést állítja fel, hogy több meghatározott hagyomány közül ellenkező rendelkezés esetében a választásjog a hagyományost illeti. Habár ugyanis a hagyományi jog szabályozásának hátterét a kötelmi jog elvei képezik és ezek szerint vagylagos kötelmeknél, a mennyiben az ellenkező kikötve nincsen, a választási jog a kötelezett felet illeti: mindazonáltal a törvényjavaslat a szoros értelemben vett vagylagos (választási) hagyományoknál eltérőleg, a porosz Landrecht (I. r. 12. ez. 388. §-a), a szász ptk. (2493. §.) a hesseni javaslat (141. §.) és a Mommsen-féle tervezet (434. §.) azon rendelkezésétől, mely szerint a választás a terhelt felet illeti — azon dispositiv szabályt állítja fel, hogy több meghatározott vagylagos hagyomány közül a választási jog a hagyományost illeti. Feltehető ugyanis, hogy az ily hagyományoknak, ha például az örökhagyó X barátjának pejparipáját, vagy a dolgozó szobájában levő olajfestményét hagyományozta, inkább gondolt a hagyó-