Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 215 ilyetén megállapítása sok esetben az öröklési viszonyok bebonyolulásának ellensúlyozására és czéltalan perlekedések mellőzésére fog vezetni. A végrendeletek kihirdetését tárgyazó részletesebb intézkedések a hagyatéki eljárás szabályozásának körébe tartoznak. 263—268. §§. Az örökhagyó végrendeleti intézkedéseinek teljesítése reudszerint az örökösnek, illetőleg az örököstársaknak kötelessége. Ennélfogva az örökösök kötelesek teljesíteni az Örökhagyó mindazon rendelkezéseit, a melyek harmadik személyeknek javára vagy közhasznú czélokra rendeltettek. Hogy azonban a végrendeleti intézkedések teljesitése jobban legyen biztosítva: az örökhagyó végintézkedési jogából folyólag felruházandó azon jogosultsággal is, hogy választása és tetszése szerint egy vagy több végrendeleti végrehajtót, vagyis oly bizalmi egyént nevezhessen, a kinek feladata épen az, hogy a végrendelet pontos végrehajtását eszközölje s illetőleg eszközöltesse. A külföldi törvényhozások általában elismerik a végrendelkezők azon jogát, hogy végrendeleti végrehajtót nevezhessenek, s ide vonatkozó részletes szabályozásokat is tartalmaznak. Hazai jogunk is ismeri a végrendeleti végrehajtókat, s ilyeneknek nevezése a végrendelkezések terén úgyszólván mindennapinak mondható, habár jelenben megfelelő tételes törvény hiányában a végrendeleti végrehajtói tisztből folyó jogosultság, s a végrendeleti végrehajtó és az örökös közötti jogviszony meglehetős ingatag alapon nyugszik; a törvényjavaslat azonban e részben megfelelő részletes intézkedések felvétele által ezen intézményt, s azzal kapcsolatos jogviszonyokat biztos alapra kívánja fektetni. A végrendeleti végrehajtó kinevezése, mint a végrendelkezés kiegészítő része és a végakarat biztosítását czélzó intézkedés, rendszerint magába a végrendeletbe, illetőleg az öröklési szerződésbe szokott foglaltatni. A törvényjavaslat 264. §.a ezenfelül a végrendeleti végrehajtónak az örökhagyó által egész terjedelemben önkezűleg irt, kelettel ellátott és aláirt nyilatkozatban való kinevezését azért engedi meg, mert egyfelől e részben az alakszerűségek túlságos fokozása szükségesnek nem mutatkozik, másfelől pedig a kinevezés könnyítése kívánatos azért, hogy e részben a végrendelkező a könnyen változható viszonyok figyelembevételével újabb kinevezést is eszközölhessen, a nélkül, hogy a végrendeleti alakszerűségek megtartásához legyen kötve. Czélszerűségi indokra vezethető vissza a 264. §. 3-ik bekezdésének azon rendelkezése is, hogy az örökhagyó a végrendeleti végrehajtó kinevezését a hagyatéki bíróságra is bizhatja. A 265. §. csupán az atyai hatalom, gyámság és gondnokság alatt állókat zárja ki abból, hogy végrendeleti végrehajtónak kinevezhetők legyenek. Az örökhagyó választási jogosultsága elébe további korlátokat szabni annál kevésbé lenne indokolt, mert ő bizonyára úgyis megfontolja, hogy ezen bizalmi tisztet kire ruházza; épen ezért nem zárja ki a törvényjavaslat a gyámság vagy gondnokság alatt nem álló nőket sem; habár nőknek végrendeleti végrehajtókul való kinevezése bizonyára a ritkaságok közé fog tartozni. A 266. §. első bekezdésének rendelkezése az egyoldalú megbízás természetéből folyik. A második bekezdés szükséges azért, nehogy a kinevezett végrendeleti végrehajtó a megbízás elvállalása iránti nyilatkozat halogatása által az öröklési viszonyok rendezésének elébe akadályokat gördíthessen. A végrendeleti végrehajtó tiszte abban áll, hogy az örökhagyó végakaratának foganatot szerezzen, hogy annak teljesítését eszközölje. És miután e megbízást a végrendeleti végrehajtó az örökhagyótól nyeri, s az örökhagyó saját intézkedéseinek biztosítása szempontjából nevez végrendeleti végrehajtót: énnek jogait és kötelezettségeit első sorban az örökhagyónak kijelentett akarata szabja meg. Ha és a mennyiben az örökhagyó e tárgyban nem intézkedett: a végrendeleti végrehajtót ugy kell tekinteni, mint az örökhagyó által kijelelt bizalmi férfiút, a.
