Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

208 41. szám. ben a rendelkezés visszahuzására való jogról lemondanak: akkor az öröklési szerződés lényeges alkatelemei forogván fenn: annál inkább kell és lehet a rendelkezést a végrendeleti elnevezés daczára öröklési szerződésnek tekinteni, mivel a törvényjavaslat szerint öröklési szerződést is csak azok köthetnek, a kik közös végrendeletet alkothatnak. A 241-ik §. a közös végrendeleteknél igen gyakran előforduló azon esetre, ha a házastársak egymást kölcsönösen örökösnek nevezik és a túlélő halála esetére vagyonukról mint közös tömegről rendelkeznek, és ha ugy intézkednek, hogy mindkettőjöknek halála után a vagyon a mindkét részről való törvényes örökösökre szálljon: oly dispositiv jellegű szabályokat állítanak fel, a melyek a jogviszony belső természetének és a végrendelkezők valószínű szándékának megfelelnek. Természetes, hogy a szakasz dispositiv szabályai csak akkor és csak annyiban jönnek alkalmazásba, ha és a mennyiben a végrendelkezők akaratnyilvánítása ellenkezőt nem rendel. KILENCZEDIK FEJEZET. A végrendeletek megszüntetése. 242—247. §§. A vógrendelkezési jogosultság felette korlátolt lenne, ha az egyszeri használás által kimerittetnék, ha a végrendelkező egyszer érvényesen megalkotott végrendeletéhez kötve lenne. A végrendelkezési jogosultság teljessége épen abban nyilvánul, hogy a végrendelkező egyoldalúan alkotott végrendeletét haláláig bármikor kénye-kedve szerint változtathatja, módosíthatja, megszüntetheti, egészen új végrendeletet alkothat, avagy pedig előbbi végrendeletének visszavonásával és újabb végrendeletnek nem alkotásával a törvényes örökösödési rend alkalmazásának nyithat tért. A végrendelkezési jogosultságnak ezen eminens kifolyását, mint különben általán elismertet emeli érvényre a törvényjavaslat 242-ik §-a, mely a végrendelet visszavonását csupán a végrendelkezési képesség létezésének feltételéhez köti. Sőt e visszavonási jogosultság korlátlanságát biztosítja a törvényjavaslat az által, hogy a visszavonási jogot megadja a végrendelkezőnek akkor is, ha maga a végrendelkező végrendeletét visszavonhati annak nyilvánította, megadja a nélkül, hogy a végrendelkező kötve lenne azon alakszerűségekhez, a melyeket a végrendelet visszavonására nézve maga megállapított; és ennélfogva nem teszi magáévá az osztrák ptkv. 716. §-ának azon rendelkezését sem, mely szerint, ha a végrendelkező végrendeletéhez azon záradékot kötötte, hogy minden későbbi rendelkezés általában, vagy ha bizonyos ismertető jellel ellátva nincsen, semmis és érvénytelen - legyen: a visszavonás csak ugy legyen érvényes, ha a végrendelkező a most említett különös záradékot világosan megszünteti. — Habár az ily természetű clausnla derogatoriának bizonyos szabályát a hesseni javaslat is elismeri: mindazonáltal a törvényjavaslat a szász polg. tkvnek (2211. §.), a zürichi p. tkvnek (2102. §.), az olasz codice civilének (916. §.) és a Mommsen-féle tervezetnek (162. §.) nyomdokait követve, az ilyen tartalmú záradékokat teljesen hatálytalanoknak nyilvánítja; mert az ellenkező rendelkezés egyáltalában nem nyújt hatályos biztosítékot arra nézve, a mi általa eléretni szándékoltatik, mert továbbá végrendelkező, ha valami jogosulatlan befolyás alatt végrendelete megmásitására vagy újabb végrendelet alkotására kényszeríttetik, e rendelkezését bármikor könnyen visszavonhatja vagy megsemmisítheti; s mert végre, ha a záradéknak fenti hatálya elismertetik, könnyen megtörténhetik, hogy a végrendelkező a korábbi, talán éppen nyomás alatt keletkezett végrendeletébe foglalt ezen záradékról megfeledkezik, azt későbbi végrende-