Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 183 Ezen szempontokból kiindulva, a törvényjavaslat 173. §-a nem fogadva el a fent idézett törvényhozási müvek álláspontját: azon feltételt >ha a részesített vallását meg'nem változtatja* nem létezőnek, a terhelt fél vallásának meg nem változtatásától függővé tett rendelkezést pedig semmisnek nyilvánitja. Ennélfogva ha valaki öcscsét, A-t örökösnek nevezi, azon esetre, ha ez az unitárius vallásra áttér, a rendelkezés érvényes mint feltétlen örökös-nevezés. Ha pedig valaki öcscsét A-t örökösnek nevezve, ezen örökösnek terhére a magyar akadémia javára 10,000 frt hagyományt rendel azon feltétel alatt, >ha örököse a római katholikus vallásra át nem tér*: a hagyományrendelés semmis és azt az örökös akkor sem tartozik kiszolgáltatni, ha vallásán megmarad. — E két eset kivételével a törvényjavaslat a vallás-változtatás és vallás nem változtatás feltételét különösen nem szabályozván: más esetekre a feltételekre vonatkozó átalános szabályok állanak. Ennélfogva ha valaki A-t örökösének nevezi azon feltétel alatt >ha vallását meg nem változtatja* vagy az örökséget elveszítse >ha vallását megváltoztatja* avagy ha azt rendeli, hogy örököse az akadémiának 10,000 frt hagyományt legyen köteles fizetni »ha vallásáról más vallásra tér át«, ezen rendelkezések, mint feltételesek érvényesek. A 174. §-nak azon rendelkezése, hogy ha két vagy több vagylagos feltétel közül egy nem létezőnek tekintendő, a másikat vagy a többiek közül egyet kell teljesíteni: a dolog természetéből folyik és a végrendelkező valószínű akaratának megfelel. Ezen rendelkezést tartalmazza a szász ptk. 2138. §-a, valamint a Mommsen-féle tervezet 107-ik §-a is. 175—184. §§. A 175-ik §. első bekezdésében az igenleges és nemleges feltételek teljesülésének általános szabálya foglaltatik. A 2-ik bekezdésnek kivételes intézkedése indokolt azért, mert az egyoldalú végrendeleti intézkedéseknél nem annyira a feltétel szoros tartalmára, mint azon czélra kell tekintettel lenni, a melyet elérni akart az örökhagyó akkor, a midőn halála esetére vagyonának sorsáról rendelkezett. Ha tehát például az örökhagyó barátját azon feltétel alatt nevezi örökösének, hogy ez saját házát X-nek élete fogytáig lakásul átengedje: a feltétel teljesültnek tekintendő, ha X. nem ugyan az örökhagyó által megjelölt házát, melyet talán időközben eladott, vagy gyárrá átalakított, hanem egy más, természetesen egészen megfelelő házat enged át X-nek holtiglani használatul. A 175. §-nak ezen intézkedése egyébiránt egészen megfelel a szász ptk. 2141. §-a tartalmának, melyhez a Mommsen-féle tervezet 108. §-a is csatlakozik. A 176-ik §. az igenleges és a nemleges feltételek meghiúsulásának időpontját határozza meg. A felfüggesztő feltétel alatt kötött jogügylet rendszerint feltételes jogokat és kötelezett ségeket állapit meg, a melyek átruházhatók, és az örökösökre is átszállanak. Ezen általános szabály alóla törvényjavaslat 177-ik §-a, az osztrák ptk. 703., a code civile 1040-ik, a codice civile 853., a szász ptk. 2144-ik, a hesseni javaslat 191-ikésa Mommsen-féle tervezet 109-ik §-ainak egyező rendelkezése alapján kivételt állapit meg, a mennyiben azt rendeli, hogy ha a részesített előbb hal meg, semhogy a feltétel teljesül, a feltételes jog rendszerint nem, hanem csak akkor száll át örököseire, ha ezt a végrendelkező kifejezetten rendelte. Ezen eltérést a végrendeleti jogügylet sajátsága támogatja. Az örökhagyó akkor, midőn végrendeleti örököst nevez, vagy hagyományt rendel: ezt rendszerint az általa választott s vagyonában részesíteni kivánt örökös vagy hagyományos személyére való tekintettel teszi; ha tehát az általa választott örökös vagy hagyományos a felfüggesztő feltétel teljesültét, s ezzel az öröklési vagy hagyómányi jog megnyíltát meg nem éri: jogosultsága saját örököseire épen ugy nem szállhat át, mint a végrendelkező előtt elhalt örökös vagy hagyományosnak feltétlenül szánt részesítés nem száll át az örököseire. Ezen dispositiv általános rendelkezés azonban természetesen csak akkor áll, ha az örökhagyó kifejezetten másként nem rendelkezett. Utóbbi esetben mi sem áll útjába
