Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

178 41. szám. való tekintet nélkül érvényesnek tekinti az önkezűleg irt, aláirt és keltezett okiratban rendelt hagyományokat akkor, ha az örökhagyó az alakszerű rendes végrendeletében ugy intézkedett, hogy az általa külön rendelt vagy rendelendő hagyományok ugy tekintendők, mintha azokat végrendeletébe foglalta volna be. — Az utóbb emiitett törvénykönyv rendelkezése azért nem mutatkozik utánzásra méltónak, mert tekintettel arra, hogy a hagyatékot hagyományokkal egészen ki lehet meríteni: ez végeredményében majdnem oda vezet, mintha a holograph végrendeletek érvényessége általában elismertetnék. Sokkal inkább megfelel a gyakorlati élet követelményeinek a porosz Landrecht intézkedése, melyet a törvényjavaslat is követett, csakhogy a hagyaték 72o-ad része helyett Vio-ed részben állapította meg az ily hagyományok által igénybevehető részt, ugy a mint ezt a Mommsen-féle tervezet 337-ik §-a is teszi, másfelől azonban a hagyományosok személyére s a hagyomány minőségére nézve oly korlátot állított fel, a melyet a porosz Landrecht és a Mommsen-féle tervezet nem ismernek. HARMADIK FEJEZET. A Tégrenüeleti feltételek, időmeghatározások és meghagyások. 163—166. §§. A 163-ik §. jogot ad a végrendelkezőnek, hogy a végrendeleti végrendelkezést úgynevezett korlátozó mellékintézkedésekhez, jelesen feltételhez, időmeghatározáshoz vagy meghagyáshoz kösse. — A végrendelkezési szabadság követeli, hogy a végrendelkezési jognak ezen szokott módon való gyakorlása is megengedtessék, ugy a mint ezt hazai jogunk és a törvényhozási művek általában megengedték és megengedik. A 164-ik §-ban előrebocsáttatván a feltételeknek felfüggesztőkre és felbontókra osztályozása — a 165-ik §-ban mindenekelőtt felállíttatik azon szabály, hogy ha a rendelkezés valamely lehetetlen esemény be nem következtétől, vagy valamely elmaradhatlan esemény bekövetkezésétől tétetik függővé: akkor a rendelkezés feltétlennek tekintendő. Ez a dolog természetéből és az általános jogelvekből folyik. Ha valaki A-t azon feltétel alatt nevezi Örökösnek, ha a halála után következő tavaszon a fák újra ki fognak zöldülui, vagy ha halálától számított 3 év alatt a hold álló csillaggá nem változik: akkor ezen akaratkijelentések hatálya a természet változatlan törvényei szerint feltétlennek tekintendők, és nem volna indokolható, hogy A. örökösi jogait csak az örökhagyó halálát követő tavaszszal, s illetve három év elteltével, akkor szerezze meg, ha a fák csakugyan kivirágoznak, és a hold álló csillaggá csakugyan nem változik. Ezzel egészen azonos tekintet alá esik, ha a rendelkezés oly körülményektől tétetik függővé, a melyek a rendelkezés természete, vagy a tárgy minősége szerint önmagoktól érthetők; például ha valaki szőlőjének a halálát követő évbeli termését azon feltétel alatt hagyományozza, ha szőlője azon évben teremni fog. — Ezenfelül a törvényjavaslat a Mommsen-féle tervezet 95-ik §-át követve, feltétlennek tekinti azon rendelkezést is, ha a részesítés attól tétetik függővé, hogy ha azt a részesített akarja. E részben a szász ptk. 2118-ik §-a eltérő intézkedést tartalmaz, a mennyiben az ilyen rendelkezés hatályát a részesítettnek elfogadási nyilatkozatától teszi függővé. Ezen eltérésnek nagy gyakorlati hordereje van, mert a szász ptk. szerint, ha a részesített meghal, mielőtt az elfogadás iránt nyilatkozott volna: joga nem száll át örököseire, holott a törvényjavaslat az ilyen részesítést feltétlennek tekintvén, — ha a részesített előbb hal is meg, semhogy az elfogadás iránt nyilatkozott volna: a részesítés átszáll örököseire. A törvényjavaslat álláspontja, eltekintve a fent jelzett gyakorlati különbségből folyó czélszertíségi októl, indokolt azért is, mert a végrendeleti egyoldalú részesítés hatálya mindenesetre attól függ, ha azt a részesített elfogadni akarja, miután az örökhagyónak a részesítést valakire reáerőszakolni joga-