Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
164 41. szám. végrendelkezési jogosultságot állapítottak meg. Ezen nagyfontosságú rendelkezés természetesen átalakította hazai örökösödési jogunkat. Az addig rendszerint kötelező és végrendeleti intézkedéssel meg nem változtatható törvényes örökösödési joggal szemben, a végrendeleti örökösödés az öröklési jognak kiváló fontosságú tényezőjévé vált; de mert az országbírói értekezlet helyzetéből kifolyólag a végrendeleti öröklési jognak tüzetes szabályozásába nem bocsátkozott: bíróságaink joggyakorlatának jutott azon feladat, hogy a végrendeleti öröklési jognak hézagait döntvények utján igyekezzenek betölteni. A törvényhozás az elodázhatlan szükség által utalva, csak annyit tett, hogy a végrendeletnek alaki kellékeiről szóió 1876-ik évi XVI-ik törvény czikket megalkotta. A nevezetesebb európai törvénykönyvek közül azok, a melyek a germanjogi felfogásnak hódolva, a törvényes örökösödésre fektetik a fősúlyt, a végrendeleti örökösödést elég kimerítően nem szabályozzák. Ilyenek a franczia code civil és a zürichi polgári törvénykönyv. És bár az olasz codice civile a franczia Code-nak e részbeni kétségtelen hiányait, különösen a 827—887-ik szakaszaiban megfelelően pótolni törekedett: szemben a végrendeleti örökösödési jognak tüzetesebb szabályozását tartaltm;zó törvénykönyvekkel, ezen törvénykönyvet sem lehet elég kimeritönek tekinteni,. A végrendeleti jognak kimeritő,püzetes és rendszeres szabályozása e római jogra vezethető vissza. A római örökösödési jogban, a mint láttuk, a végrendeleti örökösödés eleinte korlátlanul uralgó szerepet játszott; majd a kötelesrész által korlátozva ugyan, de domináló befolyását fentartotta. — Ezen jogforrások nagymérvű felhasználásával lőn megalkotva az osztrák ptkönyv és a porosz Landrecht, majd e két törvénykönyv rendelkezéseinek kellő figyelemre méltatásával, a szász polgári törvénykönyv. Ezen törvénykönyvekben a végrendeleti öröklési jog szabályozására kiváló gond van fordítva. Az osztrák ptkönyv a végrendeleti öröklési jogot az 552—726. §-okban, a porosz Landrecht az I. rész XII. czím 3—616. §-okban, s a szász ptkönyv pedig a 2061—2245. és 2382—2499. §-okban szabályozzák. A törvényjavaslat az öröklési jog szabályozásánál az utóbb említett törvénykönyvek vezérelvével lényegben azonos álláspontot foglalván el: a végrendeleti öröklési jog szabályozásánál e törvénykönyvek, valamint a szász ptkönyv alapján készült Mommsen-féle tervezet nyomdokán haladva, kimerítő és részletes intézkedések felvételét látta szükségesnek, azon szempontból indulva ki, hogy a végrendeleti öröklés tág terjedelmű mezején minél több kérdés oldatik meg a törvénynek rendelkezése által: az analógiára támaszkodni kénytelen judicatura által leendő megoldásra annál kevesebb kérdés marad fenn. Természetes azonban, hogy a tüzetes és kimerítő szabályozást a végletekig vinni nem lehet, s hogy a törvényjavaslat e részben nem ment a túlságba azt a végrendeleti öröklést tárgyazó 112—355. §-ok számának, a fentidézett törvénykönyvek vonatkozó szakaszainak számával való egybehasonlitása mutatja. A törvényjavaslat a bevezetésben indokolt azon lényeges eltéréssel, hogy a kötelesrészt tárgyazó szabályokat azonnal a törvényes örökösödési rész után tárgyalja, leginkább a szász polgári törvénykönyv beosztásához csatlakozik. Ezen törvénykönyv a végrendeleti örökösödést egy külön (3-ik) szakban (Abtheilung), a hagyományokat a halálesetre szóló ajándékozásokkal megtoldva az 5-ik szakban, végre az öröklési szerződéseket a teljesen külön természetű örökségről való lemondással egybefoglalva a 6-ik szakban tárgyalja, az örökség megszerzését és az ezzel kapcsolatos jogviszonyokat a közbeeső 4-ik szakban; a hagyomány megszerzését pedig az 5-ik szak egyik fejezetében szabályozván. Ezzel szemben a törvényjavaslat, tekintetbe véve, hogy a végrendelkezési képességet, a végrendeletek érvényességét, a végrendeletek alaki kellékeit, a végrendeletek értelmezését és a végrendeletek mellékintézkedéseit (feltétel, időmeghatározás, meghagyás) tárgyazó intézkedések épe;', úgy vonatkoznak a végrendeleti örökösödésre, mint a hagyományokra; tekintve további
