Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 435 lesrészök a tényleg meglevő hagyatéki vagyon alapján számíttatnék, mert akkor a tényleg meglevő 20,©00 frt értékű hagyatéki vagyon után csak 10,000 frt kötelesrészt követelhetnének; a megajándékozottat pedig, figyelemmel a 102. §. rendelkezésére, épen nem támadhatnák meg, mert az ajándékozás nem sértette meg a kötelesrészt, a mennyiben az örökhagyónak az ajándékozás alkalmával megmaradt vagyona a kötelesrész kielégítésére elegendő, úgy hogy tulajdonképen nem a korábbi ajándékozás által, hanem csupán a későbbi végrendelkezés által van a kötelesrész megsértve. Ezen esetben tehát a kötelesrészre jogosítottak tulajdonképen csak felét kapnák meg az őket jogosan megillető kötelesrésznek, ha ez a tényleg létező hagyatéki vagyon alapján számíttatnék. Hasonló eredmény következnék akkor is, ha az ajándékozás maga is túlmegy azon korláton, a mely a kötelesrész megvédése szempontjából rendelve van. Mert ha például a fentebbi esetben az örökhagyó 40,000 frt vagyonából életében 25,000 frtot ajándékozott el és hagyatéka gyanánt 15,000 frt marad: akkor, miután az ajándékozás által a kötelesrész csak 5,000 frtig lön megsértve, a kötelesrészre jogosított gyermekek a megajándékozottól a fent idézett 102. §. értelmében csak 5,000 frt megtérítését követelhetnék, a hagyatékból pedig 15,000 frtnak felét, vagyis 7,500 frtot, és igy az őket jogosan megillető 20,000 frt helyett csak 12,500 frtot kapnának. Ilyen nyilvánvaló helytelen eredménynek kellene következni, ha szószerint alkalmaztatnék jelenben életben levő jogszabályunknak, az id. törv. szab. I. rész 7. §-ának azon rendelkezése, hogy a törvényes osztályrész felét teszi annak, a mit a leszármazó örökösök az örökhagyó halála után ennek végrendelet nélküli halála esetén örökölnének. Ezen helytelenségen azonban már felsőbb biróságunk joggyakorlata is szükségesnek látta segíteni, s kimondotta, hogy >ajándékozások esetében a köteles osztályrész mindenesetre a vagyon azon értéke szerint számítandó, mely az ajándékozás idejében fennállott: mert ha az ellenkező állana, s megengedtetnék, hogy az, ki vagyonának felét vagy annak nagyobb részét ajándékozásokkal kimerítette, a másik feléről is intézkedhessek, az utána maradt szükségörökös vagyonának nem felében, hanem sok esetben annak csekélyebb részében örökösödnék, mi az idézett törvény (id. törv. szab. 7. és 8. §-ok) szellemébe és intézkedéseibe ütközik*. (Lásd a m. kir. legfőbb itélőszéknek 9961. és 9691/1879. számú Ítéleteit. Döntvénytár XXIV. k. 33. lap. és XXV. k. 50. lap, és a 2381. számú Ítéletet, Döntvénytár XXVI. köt. 25. lap.) A jelzett helytelenségeknek kívánja elejét venni a törvényjavaslat, midőn a 67. §-ban kifejezetten rendeli, hogy ajándékozások eseteiben azok, a kik már az ajándékozáskor kötelesrészre jogosítottak voltak, illetve az akkor életben volt leszártnazóknak további leszármazói, végre az akkor fennállott házasságból született gyermekek és ezeknek leszármazói kötelesrészöknek a hagyatéki vagyon és az egy vagy több ízben elajándékozott vagyon együttes értéke alapján való kiszabását követelhetik. A szakasznak most jelzett szövegezéséből folyik, hogy ha az örökhagyó, mielőtt megházasodott volna, tett ajándékozásokat, sem házastársa, sem a későbbi házasságból született gyermekei és ezek leszármazói nincsenek jogosítva azt követelni, hogy az ő kötelesrészök megszabásánál a házasságot megelőző ajándékozások figyelembe vétessenek, a mit eléggé indokol azon körülmény, hogy a későbbi házasságon s ebből való születésen alapuló kötelesrészhez való igénynek a korábbi vagyonállás alapjául nem szolgálhat; de nem is lehet feltenni, hogy valaki nőtlen korában azon czélzattal tegyen ajándékozásokat, hogy ez által a későbbi netaláni házasság alapján kötelesrészre jogositandóknak igényeit sértse. Ezen szabály alól azonban kivételt tartalmaz a 67. §. második bekezdése, a mennyiben azt rendeli, hogy ha kötelesrészre jogosított egy olyan leszármazó van, a ki az ajándékozáskor már élt vagy az akkor fennálló házasságból született: a kötelesrészre jogosított többi leazármazók, habár későbbi házasságból születtek vagy később törvényesíttettek, követelhetik, hogy az elajándékozott vagyon értéke a hagyatéki vagyonhoz számittassék ] a mely kivételes rendelkezés indokoltnak mutat-