Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

132 41. szám. az ttnokát a nagyszülő után törvényes örökösödési és kötelesrészhez való jogosultság azért illeti, mert az elhalt, vagy örökösödési jogát elvesztett szülője helyébe lép, minélfogva ezen esetekben az unokák mint szülőik helyébe jövők, a gyermekekkel együtt és egyszerre örökösödnek ; örökösödnek azért, mert ha a természetes rend szerint a szülő nem halt volna előbb el, mint a nagysaülő, utóbbinak hagyatékából a szülőre eseudett rész közvetve úgyis 8 reájok szállott volna át. Nem igy áll azonban a dolog a nagyszülőknek örökösödési jogával. Ezek az elfogadott öröködési rend értelmében nem lépnek az elhalt szülő örökösödési jogába. Ha az örökhagyó atyja meghalt: az öröklési jog nem illeti az atyai nagyszülőket, mint az atya helyébe lépőket, hanem örökösödési joggal birnak első sorban az atya leszármazó!, azután az anya és az anya leszármazói, és csak ha mindezek közül senki sincs életben vagy nem bir örökösödési joggal,' <3sak akkor száll az öröklési jog a nagyszülőkre, kik nem a szülő helyébe lépnek, hanem mint az adott viszonyok közt legközelebbi törzshöz tartozó rokonok hivatnak az örökösödésre. A kifejtettekhez hozzá véve azt, hogy a végrendelkezési jognak korlátozása csak azon határig jogosult, a meddig azt a legszorosabb családi kapcsolat igényli: eléggé indokoltnak mutatkozik a törvényjavaslat azon álláspontja, mely a felmenők közül csupán az atyát és anyát sorozza a kötelesrészre jogosítottak közé; a nagyszülőket pedig, a kiket a törvényes örökösödés rendében a testvérek és a testvérek leszármazói megelőznek, mellőzi. Figyelembe vétetett e részben az is, hogy az id. törv. szabályok I. rész 7. §-a értelmében a leszármozókon kivül esupán az életben levő szülők birnak kötelesrészhez való igénynyel, és pedig a 10. és 14. §-ok intézkedéseinek figyelembe vételével ezek is csupán azon érték erejéig, mely az illető szülőről, vagy ágáról hárult az örökhagyóra. És az id. törv. szab. I. rész 7. §-nak azon rendelkezését, mely szerint a^ szülőket kötelesrész illeti, jogyakorlatunk úgy alkalmazta, hogy szülők alatt csak az apa és az anya, nem pedig a további felmenők is értendők. Már pedig arra, hogy a végrendelkezési jogosultság korlátozása a valódi szükség által megjelölt határokon túl kiterjesztessék, elegendő indok fenn nem forog. És miután a vagyon természetszerű rendeltetése az, hogy a család fiatalabb nemzedékére szálljon; a szükséggel alig indokolható, hogy az örökhagyó végrendelkezési jogosultsága a nagyszülők vagy netalán létező további felmenők, tehát rendszerint oly agg korúak érdekében korlátoztassék, a kik már maguk is a sir szélén állva, azon hivatásnak, hogy az örökhagyó családját tovább fejleszszék, megfelelni nem képesek. Ilyen óroköst az örökhagyó az oldalági rokonok körében, valamely reményteljes ifJHban fog keresni és talajai, miért is nem lenne czélszeríí, hogy ebbeli szándékának megvalósításában a nagyszülők és a további felmenők kötelesrészhez való igénye által korlátoztassék; nem annál kevésbbé, mivel a kötelesrészre nem jogosított, de vagyoni állásánál és körülményeinél fogva eltartást igénylő felmenő tartási igényeinek megfelelő megvédése, a csaláéi jogba felveendő intézkedések által czélszerően megoldható. Mindezek alapján a törvényjavaslat több apróbb törvényhozások, például a luzerni (131 .§.), aargaui (913. §.) stb., valamint dr. Mommsen Frigyes általában ismert pályanyertes tervezetének (468. §.) példáját követve, a felmenő rokonok közül csupán az apát és anyát sorozza a kötelesrészhez jogosítottak körébe. A leszármazófeon és a szőlőkön kivül a tervezet kötelesrészhez való jogot ad még az örökhagyó házastársának. A házastárs kötelesrészére nézve a törvényhozások eltérnek egymástól. Az osztrá k polgári törvénykönyv, a porosz Landrecht, a franczia code civM, a házastárs kötelesrészbez való jfogosslteságát mellőzi. Ellenben a szász polgári törvénykönyv (2565. §.), a zttriehi polgári törvénykönyv (2038. §.) és az olasz codice civile (812. és köv. §-a4), — melywtóhfei e részben a kflíBrbea alapra! elfogadott code civillel egészen ellentétes állást foglal el — a házaetÉnsat a kíteles