Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

128 41. szám. dési igényt, mely a lemondót a törvény intézkedései alapján megilletné. Ezekhez figyelembe véve még azt, hogy a törvényjavaslat álláspontja szerint és a dolog természetének is megfelelőleg a lemondási szerződésnek tárgyát csak a törvényen alapuló örökösödési igény és a törvényes örökösödési jogosultságtól feltételezett kötelesrészhez való igény képezi: e kérdésnek a törvényes örökösödésről szóló czímben való tárgyalása czélszeríínek mutatkozik azért, mert e nélkül a törvényes örökösödést tárgyazó szabályokat kikerekített egésznek tekinteni nem lehet, a mennyiben a lemondás a törvényes örökösödésnek a concret esetekben való alakulására döntő befolyást gyakorol. 59. §. Az örökségről való lemondás kérdésében a törvényjavaslat azon törvénykönyvekhez csatlakozik, a melyek a lemondás joghatályát elismerik. A családi élet követelményeinek kellő méltatásával alig volna összeegyeztethető, hogy az örökségről az örökhagyó életében való lemondás a törvény által feltétlenül kizárassék, mert ez által gyakran lehetetlenné tétetnék az, hogy a gondos családapa életében is a concret családi viszonyoknak megfelelő czélszertí intézkedéseket tehessen, hogy például nagykorú gyermekének ennek beleegyezésével önálló háztartás berendezése vagy önálló üzlet alapítása szempontjából bizonyos összeget vagy vagyont oly kikötéssel adjon ki, miszerint többi vagyonában az örökösödési jog ezen kielégített gyermekre való tekintet nélkül az anyagisegélyezést sokkal nagyobb mérvben igénylő többi kiskorú gyermekeit illesse. A törvényjavaslat tehát tekintettel arra is, hogy az örökségről való lemondás joghatályát az 1873. szeptember 10-én 7837. sz. a. hozott legfőbb itélőszékiÍtéletből (Döntvénytár X. 315.) is kitünőleg eddigi joggyakorlatunk is elismerte: a törvényes örökösödésről való lemondást érvényesnek ismeri el azon esetre, ha e tárgyban az örökhagyó és az öröklésre hivatott között szerződés jött létre; mellőzi azonban a végrendeleten és öröklési szerződésen alapuló öröklési jogról való lemondást, mert előbbi azou indokból, mivel a végrendelet az örökhagyó haláláig bármikor megváltoztatható, vagy megsemmisíthető: nem tekinthető oly igénynek, a melyről való lemondás a végrendelkező és a végrendeleti örökös vagy hagyományos közötti lemondási szerződésnek tárgyát képezhetné s mert az öröklési szerződésen alapuló öröklési igény a szerződő felek kölcsönös beleegyezésével megszüntethető ugyan; de ez nem mint az öröklésről való lemondás, hanem mint az öröklési szerződés felbontása jő figyelembe, és ennélfogva a törvényjavaslatban is az öröklési szerződésekről szóló fejezetben nyer szabályozást. 60. §. Az örökségről való lemondást tárgyazó szerződés joghatályára nézve ezen szakasz az örökhagyó és a lemondó teljes cselekvési képességét és a szerződésnek közokiratba való foglalását köti ki átalános feltételül. A közokirati alak követelését a jogügylet fontossága és az teszi kívánatossá, mert ez által az örökhagyó halála után felmerülő ténykérdés bizonyításának nehézségei mellőztetnek. Az osztrák (551. §.) és szász (2560. §.) polgári törvénykönyvek semmi alakszerűséget nem kívánnak az öröklési szerződés érvényességéhez, a zürichi polgári törvénykönyv (2116. §.) azonban közjegyzői okiratot kivan. A törvényjavaslat az 1874. évi XXXV. t.-czikk 54. §-ának álláspontját, valamint a fent mondottakat figyelembe véve, az utóbbi álláspontot tette magáévá. A 60. §. továbbá azt rendeli, hogy a meghatalmazott által kötött lemondási szerződés nem bir érvéuynyel; a mely szigorú rendelkezést az örökségről való lemondást tárgyazó szerződésnek nagy fontossága és rendkívüli hordereje indokol. — Ugyanezen szakasz végre azon rendelkezést is tartalmazza, hogy az atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt álló szemé-