Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

112 41. szám. férjének vagyona öröklött lett volna, és ö ezen öröklött vagyont a házasság évei alatt józan gazdálkodással megtartani segített volna. Bizonyára nem egyeztethető' össze az igazság és a ezé!szerűség követelményével, hogy a túlélő házastárs, — ha az örökhagyó csupán szerzeményi javakat bir, — az egész hagyatékban örökösödjék, s örökhagyónak gyámolitást igénylő szülőit és testvéreit teljesen kizárja, mig ha a hagyaték csupán öröklött vagyonból áll, a távoli felmenő és oldalági rokonokat illesse a kizárólagos örökösödési jog. A házastársak közötti kölcsönös szeretet és ragaszkodás, a törvényes örökösödésnek ezen figyelmen kivül nem hagyható alapja, nincsen a javak öröklött vagy szerzett minőségétől feltételezre, hanem bizonyára létezőnek tekintendő ott is, a hol az elhalt házastárs csupán öröklött vagyonnal bir; miért is a túlélő házastársat az örökösödési jogból ez esetben sem lehet kizárni, hanem a fent felhozottakat, de még különösen azt is figyelembe véve, miként az öröklött és szerzett javak közötti különbség a hitvestársi örökösödésnél szintén oly bonyodalmakat szülne, mint a rokonok közötti örökösödésre fentebb bőven kitüntetve lett, — a házastársak kölcsönög örökösödési igénye is az öröklött és szerzett javak közötti különbség figyelmen kivül hagyásával szabályozandó. Nem tarthatók fenn általánosságban régi jogunknak azon intézkedései sem, melyek az özvegyi jogot és az özvegyi örökösödést szabályozták. A hitvestársi örökösödésnek mintegy kiegészítő részét képező ezen intézkedések a kölcsönösség követelményébe ütköznek, mennyiben a férj hagyatékában a nőnek oly jogokat biztosítanak, melyekkel viszont a férj a nő hagyatékára vonatkozólag nem bir. Ámde ettől eltekintve sem tartható fenn az özvegyi jog, — mely épen úgy nem eredeti magyar intézmény, hanem a külföldi hasonló jogszabályoknak utánzása, mint a családi ági örökösödés. Mindenekelőtt fontos nemzetgazdászati indokok lépnek előtérbe, melyek az özvegyi jognak fentartása ellen hangosan szólanak. Azon vagyon, mely az özvegység tartamára haszonélvezetileg az özvegyet, tulajdonjogilag pedig az örökösödésre hivatott rokont illeti, a jövedelmezhetőség tekintetében épen a megontott jogosultságnál fogva szűk korlátok közé van szorítva; mert az özvegy bizonytalan tartamú haszonélvezete miatt hasznos beruházásokat és javításokat tenni nem foghat; sőt igyekezni fog a jelent lehetőségig felhasználni, a jövővel pedig mit sem gondol. E mellett figyelembe veendő, hogy az özvegyi jog intézménye azokat, a kiket kölcsönös szeretetnek kellene egymáshoz lánczolni, a legközelebbi sógorsági összeköttetésben állókat érdekellenesekké teszi, s mert az érdek a társadalomban kiváló rugóként jelenkezik, ellenségeket teremt azokból, a kik egymás kölcsönös támogatására lennének utalva. Az örökhagyó testvére sógornőjében megszokja jogainak bitorlóját tekinteni, s alig várja, hogy utóbbinak halála az ő reménybeli jogát ténylegesitse. Nem jelentéktelen tényezőként járul ezekhez azon kiválóan erkölcsi szempontból figyelembe veendő indok, miként az özvegyi jog a fiatal özvegyet a társadalmi rendeltetés tisztességes betöltésében meggátolja; az újra való férjhezmenetel elé gyakran elhárithatlan akadályokat gördit, s nem egyszer alkalmat szolgáltat arra, hogy a tisztes házassági összeköttetés erkölcstelen viszonynyal helyettesittessék. Mennyivel helyesebb, ha a hagyaték az örökhagyó elhalálozása után azonnal a rokonok és a házastárs között méltányosan akként osztatik meg, hogy ezek mindenike az őt illető hányad tulajdonosává, korlátlan urává váljék, vagyonát belátása szerint kezelhesse és hasznosíthassa, egymással pedig jó egyetértésben élve, az özvegy, a nélkül, hogy anyagi előnyt veszítene, esetleg új házasságra léphessen, s a hazának hasznos polgárokat nevelhessen. Az özvegyi örökösödés, mennnyiben a vagyonok bizonyos minőségéhez, ingó és zálogbirtokhoz kötötte a túlélő házastárs örökösödési jogát, a változott viszonyok közepette, midőn az ingó éa ingatlan vagyon többé nincs azon viszonyban egymáshoz, melyben akkor volt, midőn az ingatlan vagyont az ősiség lekötötte, s midőn régi törvényeink értelmében vett zálogbirtokók már alig vannak fenn, s rövid időn épen nem fognak létezhetni, már csak azért is tarthatatlan, mert van akárhány hagyaték, a melyben számba vehető ingóságok nincsenek, hanem csupán