Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
104 41. szám. kőzik, hogy a fiúk a leányok felett elönyöztessenek, például a hagyatéki ingatlanokat egészben vagy részben a fiúk kapják, e tekintetben eltekintve attól, hogy az utóbbi igen gyakran a testvérek közötti osztályos egyesség utján is elérhető, a szülök a kötelesrész korlátai között őket megillető végrendelkezési jogosultság felhasználása mellett az adott concrét eseteknek megfelelően a törvény chablon-szerű rendelkezésénél sokkal czélszerú'bben intézkedhetnek. Ezen indokok által vezéreltetve, a törvényjavaslat az örökhagyó gyermekeinek nem és korra való tekintet nélkül egyenlő törvényes örökösödési jogosultságot ad azért is, mert ha és a mennyiben az örökhagyónak bizon} r os ingatlan birtok minimumára nézve a természetben való felosztás korlátozását tárgyazo rendelkezés szükségesnek mutatkoznék is, ennek szabályozása nem az általános öröklési jogba, hanem a kapcsolatos egyéb intézkedésekkel együtt külön törvénybe lenne foglalandó. Azon rendelkezés, hogy az elhalt vagy ezzel egyenlőnek tekintendő gyermeknek unokái, B esetleg a további leszármazók az élő gyermekekkel, esetleg az unokákkal együtt örökösödnek, hogy unokák vagy távolabbi leszármazóknak örökösödése esetében törzs szerinti s az ugyanazon törzshöz tartozó leszármazók között azután fej szerinti osztálynak van helye, elannyira a dolog természetében fekszik, elannyira megfelel az általános jogérzetnek, hogy ezen örökösödési rendet, mely a vagyon megosztásánál a vérmegoszlás mintaképét követi s mely úgy jelenben érvényben levő hazai jogunknak, mint fentebb hivatolt és több külföldi törvénykönyvek rendelkezéseinek megfelel, bővebbeü indokolni felesleges. A nem codifikált angol jognak azon különleges rendelkezése, hogy ha csupán unokák örökösödnek az ingó vagyonban, de csakis ebben, fej szerinti osztálynak van helye, mint tartható jogi alapot nélkülöző, utánzási vonzerővel nem bir. 24- -32. §§. A felmenő és oldalági rokonok örökösödési rendének szabályozásánál a külföldi törvényhozásokban lényeges eltérésekkel találkozunk, mely eltérések leginkább a római jogban megállapított iz — gradualis — s a germán jogban gyökerező s az osztrák polgári törvénykönyvben következetesen keresztülvitt törzs — parentalis — örökösödési rendben jelentkeznek. A római jog — azon alakjában, melyet Justiniánnak ide vonatkozó nagy horderejű novellái eszközöltek s mely alakban e classikus jog érvénye még ma is részben fenmaradt, részben az újabb codificatio csatornáin átszivárgott, — a törvényes örökösök első osztályához tartozó leszármazók nem léte esetében a törvényes örökösök II. osztályában a felmenőket, továbbá az örökhagyónak egész vértestvéreit és e testvérek gyermekeit együttesen hivja az örökösödésre. A felmenők közül a közelebbi rokonsági izben álló a távolabbit megelőzi; egyenlő izbeu állók között, ha részben az apai, részben az anyai ághoz tartoznak s csupán felmenők, nem egyszersmind testvérek vagy testvérgyermekek is örökösödnek, mindenik ág egyenlő részt kap és ezen egyenlő részt az ugyanazon ágbeliek magok között ismét egyenlően osztják meg. A testvérek, ha csupán magok örökösödnek, egyenlő osztályrészben kapják a hagyatékot, ha pedig valamely elhalt testvér gyermekeivel együtt jőnek össze, akkor utóbbiak együttvéve azon részt kapják, mely az elhalt testvérnek jutott volna. Ha a felmenők testvérekkei, vagy testvérek leszármazóival együtt örökösödnek; akkor fejenkénti osztálynak van helye, úgy azonban, hogy az ugyanazon testvértől származó testvérgyermekek együtt csak egy osztályrészt kapnak. Ha ezen II. osztályhoz tartozó örökös sincsen: akkor rendben következik a harmadik osztály, melybe az örökhagyó féltestvérei s ezek gyermekei tartoznak, kik ugyanazon módozat szerint örökösödnek, mint a II. osztályban az egész testvérekre s ezek leszármazóira megállapítva van. Ha ezen III. osztályban sincs örökös: akkor az örökhagyónak többi rokonai következnek a IV. osztályban úgy, hogy minden más körülményre való tekintet nélkül csupán a rokonsági iz közelsége határoz; az egyenlő rokonsági izben levők között a hagyaték egyenlően osztatik meg, a közelebbi rokonsági izben levő a távolabbit természetesen megelőzvén.
