Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.

Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról

41. szám. 95 9. §. Ezeu szakaszban az Öröklési igény jogalapja eddigi jogunknak megfelelően van felsorolva és érvényre emelve azon helyes elv, hogy a különböző alapokon nyugvó öröklési igények egymás mellett is megállhatnak, nem követtetvén a római jognak azon belső jogi alapra vissza nem vezethető' rendelkezése: >nemo pro parte testatus, pro parte intestatus decedere potest<. MÁSODIK CZIM. A törvényes örökösödés, ELSŐ FEJEZET. Általános határozatok. 10. §. A törvényes örökösödést szabályozó törvény a törvényjavaslat álláspontjából kiindulva, akkor és annyiban lép hatályba, mikor és a mennyiben az örökösödést érvényes végrendelet vagy öröklési szerződés nem szabályozza. A kötelesrészhez való jogosultság, mely intézkedéseiben a törvényes örökösödés szabályozására támaszkodik, a törvényjavaslat értelmében a végrendelkezési jogosultságnak kötelező törvény erejével biró korlátozását képezi, de ezen korláton túl a törvényjavaslatban az örökhagyó rendelkezési jogosultsága van elismerve; a törvényes örökösödésnek pedig akkor és annyiban van helye, ha és a mennyiben az örökhagyó végrendelet, vagy ezzel a törvényes örökösödéshez viszonyítva egyenlő hatályú öröklési szerződés által érvényesen nem rendelkezett. A törvényjavaslat 10. §-ában ennek megfelelően vannak részint tüzetesen elősorolva,, részint a törvényjavas'at későbbi rendelkezéseire való utalással jelezve azon esetek, a melyekben a törvényes örökösödés szabályai alkalmazandók. Azon esetek, a melyek a 10. §-ban tüzetesen felsorolva vannak, a törvényes örökösödésnek rendszerinti eseteit képezik. Ezen esetek a dolog természetéből folyólag és eddigi jogunknak is megfelelően akkor állnak be, ha nincs érvényes végintézkedés, ha a végintézkedés nem meríti ki a hagyatékot, vagy ha van ugyan intézkedés, de ez hatályba nem léphet, például azért, mert az örökös nem bir öröklési képességgel, vagy az öröklésre érdemetlen, vagy nem akarja az örökséget elfogadni, vagy a végrendeleti örökös az örökhagyó előtt halt el. A törvényes örökösödés ezen rendszerinti esetein kivül helye van a törvényes örökösödésnek akkor is, ha az örökhagyó az ő halálakor még nem élő örököst nevezett, mely esetben az örökösnevezés tulajdonképen a törvényes örökösökkel szemben történt utóörökösnevezésnek tekintendő; továbbá feltételes vagy időponthoz kötött örökösnevezés esetében, a mennyiben felfüggesztő feltétel vagy kezdeti időpont esetében a feltétel beálltáig, illetve a kezdeti időpontig, felbontó feltétel vagy végzödési időpont esetében pedig a feltétel beálltától, illetve a yégződési időponttól kezdve a törvényes örökösödésnek van helye; természetesen azonban csak annyiban, a mennyiben az örökhagyó ezen esetekre másként nem rendelkezett. A törvényes örökösödésnek a 10. §-ban csupán jelzett ezen esetei a törvényjavaslat megfelelő helyein (164., 165., 182., 183. és 217. §§.) szabályoztalak.