Képviselőházi irományok, 1887. II. kötet • 41-76. sz.
Irományszámok - 1887-41. Törvényjavaslat az öröklési jogról
41. szám. 93 rendszerint megköveteltetvén, hogy az, a ki az öröklésre hivatva van, az örökhagyó halálakor már éljen és még éljen. Minthogy azonban az öröklési jog nem minden esetben az örökhagyó halálakor nyilik meg: a 3. §-ban az öröklési jog feltétele gyanánt az van megállapítva, hogy az öröklésre hivatott az öröklési jog megnyíltakor életben legyen. A 3. §. második kikezdésében gyakorlati alkalmazást nyer azon jogelv, hogy a méhmagzat, ha élve születik, a mennyiben az ő jogosultságáról van szó, ngy tekintetik, mintha már fogantatáskor született volna. Ezen nálunk eddig is irányadó szabálynak érvényre emelése szükséges, mert különben az örökhagyó azon rokonai, a kik az örökhagyó elhalálozásakor már fogantatva voltak, de még meg nem születtek, és igy esetleg az örökhagyónak saját utószülött gyermekei is, az öröklési jogból kizárva lennének. A 3-ik §. rendelkezéséből folyik, hogy öröklési joggal nem birhat az, a ki az örökhagyó előtt vagy azzal egyidejűleg halt el. Ennélfogva szükséges annak bizonyítása, hogy az öröklésre hivatott az örökhagyót túlélte. E részben a római jog és annak alapján némely törvényhozás a közös veszedelemben való elhalálozás eseteire a túlélés bizonyos különös vélelmét állították fel, melyeket azonban mint biztos alapon nem nyugvókat a törvényjavaslat mellőzendőnek talált s a helyett a 4. §-ban azon általános szabályt állítja fel, hogy ha nem bizonyítható, hogy több személy közül melyik halt meg előbb, azok egyidejűleg elhaltaknak tekintendők; tehát az ily személyek egyikét a másik után öröklési jog nem illetheti. 5. §. E szakaszban az álfalános öröklési képességre nézve azon elv van kimondva, hogy öröklési képességgel bir mindenki, a ki szerzésképes. Nincs elegendő indok, mely a mellett szólana, hogy az öröklési képesség bizonyos esetekben, például jogtalan kivándorlókra, katonai szökevényekre stb. az általános szerzési képesség kívánalmain túllépve korlátoltassék. — Ily rendelkezések által a magánjog vagyoni büntetéseket állapitana meg és ez által a büntetendő jog körébe vágna. A külföldiek öröklési képességének a viszonosság figyelembe vételével való korlátozása azért mellőztetett, mert ez idő szerint a külföldi törvényhozások e tekintetben minden megszoritó rendelkezést majdnem kivétel nélkül mellőznek, s mivel e részben az öröklési jog korlátozása belső jogi indokra nem vezethető vissza. Ha esetleg netalán valamely államnak szűkkeblű törvényhozási intézkedésével szemben a viszonosság elve, a megtorlás szükségesnek mutatkoznék, ezt bátran lehet külön törvényhozási intézkedés tárgyául fentartani. Az öröklési képesség meg bírálásának időpontjául a törvényjavaslat az öröklési jog megnyíltának időpontját veszi, azon előnyösebb felfogás felé hajolva, hogy az öröklési jog megnyíltának időpontját megelőző öröklési képtelenség nem jő figyelembe, ha az illető akkor, a mikor az öröklés megnyilik, az öröklésre képes. Miii|ho^y_azonJ^^ & törvényjavaslat szerint nem_ipso jure, hanem elfogadási nyilatkozattal szerzi meg (377. §.), meg kellett állapítani, hogy az Örökösnek az öröklési jog megnyíltától az örökség elfogadásáig folyvást öröklési képességgel kell birni: mert a mely perczbea azon Örökös, ki az örökséget még* el nem fogadta, öröklési képességét elveszti, nincs többé azon helyzetben, hogy az örökséget elfogadhassa, s ezen percztől fogva az utána következő egyéneknek, a helyettesitett örökösnek, a törvényes örökösöknek, esetleg az ő utána következő távolabbi törvényes Örökösöknek öröklési joga nyilik meg. A hagyomány elfogadási nyilatkozat nélkül szereztetvén meg (403. §.), e részben további intézkedeVTreTn _ ^z11k^e^esT~'" 6. és 7. §§. Az öröklési képesség általános hiányán kivülv annak bizonyos esetek, melyekben az öröklésre hivatottaknak valamely meghatározott örökhagyó után való öröklésből kizárását a jog-
