Képviselőházi irományok, 1887. I. kötet • 1-40. sz.

Irományszámok - 1887-5. Válaszfelirati javaslata, a képviselőház által kiküldött válaszfelirati bizottságnak, a trónbeszédre adandó válaszfelirat tárgyában

16 5. szám. i Felséges Urunk! Nagy azon terheknek súlya, melyek vállainkat nyomják; de készséggel meghozta e nemzet eddig és meg fogja hozni ezentúl is azon áldozatokat, melyek a monarchia védképességének érdekében szükségesek, mert jól tudjuk, hogy a béke fentartására irányzott törekvéseinkben annál könnyebben és annál nagyobb számmal fogunk szövetségeseket találhatni, minél tekintélyesebb azon anyagi erő, melyet szükség esetén a latba vetni képesek vagyunk. Felséged mindenkor és minden körülmények közt feltétlenül számithat hű magyar népének odaadására és áldozatkészségére; számithat arra annál biztosabban, mert meg vagyunk győződve, hogy Felséged ez áldozatkészséget a végső kénytelenség esetén kivül és a legszigorúbb szükség mértékén túl nem fogja igénybe venui. Felséged bizonyára éppen ugymegvan győződve mint mi, hogy egy állam védképességének egyik fő tényezője, a hazaszeretet s a dynastia rránti hűség mellett, a polgárok anyagi jóléte, melynek bölcs kímélés által éppen a béke idején kell annyira megizmosodnia, hogy azután válságos pillanatokban a polgároknál meglegyen nemcsak a lelkesült akarat, melyben részünkrőt soha sem volt és soha sem lesz hiány, hanem egyszersmind az anyagi erő is oly netáni rendkívüli áldozatok meghozatalára, melyeket előre' nem látható események tőlünk igényelhetnének. Felséges Urunk Királyunk! íme fiúi bizalommal őszintén nyilatkoztunk Felséged előtt szeretett hazánk jelenlegi helyzete felett. Nem túlozzuk bajainkat, de nem is kicsinyeljük azoknak jelentőségét. Nem tagadjuk, hogy néhány év előtt, midőn egy váratlan, majdnem forradalomszerű változás rátört az összes európai mezőgazdaságra, és természetszerű következményeiben a kereskedelmi viszonyokat is teljesen kiforgatta régi sodrukból, hogy akkor — az első meglepetés idején — nemzetünk hangulatában némileg megingott az egyensúly. Mig egyik része azon reménynyel kecsegtette magát, hogy csak múlékony tüneménynyel állunk szemben, mely nemsokára ismét helyt fog engedni a régi, reánk nézve oly kedvező állapotnak, mások elkedvetlenedve, tétlenül meghajolni készültek egy meg nem másítható fátum hatalma előtt. Azóta e két szélsőség helyébe lépett mindinkább annak higgadt felismerése, hogy a régi patriarchális közgazdászati viszonyok többé vissza nem térnek, hogy minden nemzetnek — helylyel-közzel eddig járatlan utakon is — komolyan kel! küzdenie anyagi léteért és jólléteért, hogy minél többet kell tanulnia és dolgoznia, ha e küzdelemben győztes akar maradni. Nemzetünkben megvan ugya képesség, mint a férfias elhatározás, e küzdelmet erélyesen folytatni és megvan azon biztos remény, hogy ernyedetlen szellemi és anyagi munkálkodás által ez országnak anyagi jólétét nemcsak biztositani, hanem azt folyvást fokozni is hatalmunkban álland. E tekintetben a vezetést és — a hol erre még szükség van — a kezdeményezést Felséged kormányától várja a nemzet, azon kormánytól, melynek e nemzet tizenkét év óta megrendithetlen és egyre fokozódó bizalmának annyi fényes tanúbizonyságát szolgáltatta és melynek ily czélra irányzott törekvéseit teljes odaadással támogatni a magyar országgyűlés képviselőháza mindenkor kész leend. A mindenható Isten őrködjék Felségednek mindnyájunk előtt oly drága élete felett és árassza malasztjának teljét Felséged felkent fejére, mely annyira méltó Szent István Király ezredéves koronájára! Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk Császári és Apostoli Királyi Felségednek legalázatosabb szolgái Budapesten, 1887. évi október hó 12-én. Magyar-, Horvát- és Szlavonországok országgyülésileg egybegyűlt képviselői. Gróf Tisza Lajos s. k.; Falfc Miksa s. k., elnök, előadó.