Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.

Irományszámok - 1884-693. A pénzügyi bizottság jelentése, „a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

326 693. szám. H. FEJEZET. A legénység özvegyeinek és árváinak ellátása. 20. §. A valóságos altiszt özvegye állandó évi nyugdíjra igénynyel bir, ha az vele tettleges szolgálattétel ideje alatt a hadseregnél (hadtengerészetnél), a honvédségnél a házasságokra nézve koronkint fennálló szabályok figyelembevétele mellett, az ezek által korlátozott számon belül a jelenleg érvényben levő nősülési szabályokban jelzett első módozat szerint lépett házasságba, vagy ezen első módozat szerint nősültek közé átvétetett, és mindkét esetben a tettleges szolgálat tartama alatt bekövetkezett halálakor állandó katonai ellátásra való törvényes igénynyel birt, vagy a tettleges szolgálaton kivül bekövetkezett halálakor valamely katonai rokkantház ellátási állományába fölvéve volt, vagy ezen ellátás helyett a rokkantházon kivül rokkant-nyugdíjban részesült. 21. §. A katonai hatóság engedélyével vagy a nélkül megkötött házasság időpontjára való tekintet nélkül, állandó évi nyugdíjra van igénye azon legénységi egyének (23. §.) özvegyeinek is, a kiknek férje az 1. §. a) alatt felsorolt körülmények közt halt el. 22. §. Állandó évi nyugdíjra való minden igényből ki van zárva azon özvegy: a) kinek férje a tettleges katonai szolgálattétel után vagy a hadsereg (hadtengerészet), vagy honvédség ellátási állományából az állandó katonai ellátásra való igény fentartása nélkül, illetőleg minden katonai ellátásról való jogérvényes lemondás mellett polgári állam- vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatba lépett, ha ezzel az özvegy részére járó ellátási illeték várhatása van összekötve; b) kinek katonai ellátás élvezetében álló férje — az a) betű alatt emiitett eseten kivül — végkielégítés mellett vagy a nélkül a katonai ellátásról lemondott vagy azt bűnvádi elitéltetés következtében elvesztette (1885: XI. t.-cz. 5. §.); c) kinek férje ellen halála előtt vagy azután, de még az özvegyi nyugdíj engedélyezése előtt olynemű vádak merültek föl és bizonyittattak be, melyek következtében ha meg nem hal, az ellátás élvezetétől megfosztatott volna; d) a 3. §. c), d) és i) pontjai eseteiben. 23. §. Az özvegyet, a férje által halála idejében viselt valóságos rendfokozatra való tekintettel megillető évi nyugdíj összege következőkép állapittatik meg: gyalogos vagy vele egyenfokozatú özvegye részére 24 frt; őrvezető vagy vele egyenfokozatú özvegye részére 32 » tizedes vagy vele egyenfokozatú Özvegye részére 40 > szakaszvezető vagy vele egyenfokozatú özvegye részére 48 > a legkisebb őrmesteri zsold élvezetében állott őrmester, vagy ezzel egyenfokozatú özvegye részére 60 > a többi őrmester és ezzel egyenfokozatú özvegye részére 80 » a hadtengerészet főhajómestere vagy ezzel egyenfokozatú özvegye részére . . 100 > hadapród özvegye részére 100 > A népfölkelés altisztjei és egyéb legénysége özvegyei részére a nyugdíj szintén az elhalt férj által a népfölkelésben viselt valóságos rendfokozat után szabatik ki. 24. §. A bebizonyithatólag az ellenség előtt elesett, vagy az ott kapott sebesülés következtében egy év lefolyása alatt elhalt személyek özvegyei a szabályszerű évi nyugdíjhoz (23. §.) 50 százalékos