Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.

Irományszámok - 1884-693. A pénzügyi bizottság jelentése, „a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában

322 698. szám. A katonai állomány azon tisztjeinek özvegyei, kik háború idején valamely fölöttes parancsnokságtól csapat (hajó) hadosztálytól kezdve fölfelé, valamely rendfokozatuknál fogva őket még meg nem illető parancsnoksággal ideiglenesen vagy véglegesen felruháztattak, ha ezen felruházás nyilvánosan közzététetett és a férj ezen parancsnokság vezetése alatt az ellenség előtt elesett, vagy parancsnoksága tartamában az ellenség előtt kapott sebe következtében meghalt, a nyugdíjat a férj legközelebbi magasabb rendfokozatának mértéke szerint kapják. A népfölkelés tisztjeinek özvegyei a nyugdíjat azon rangosztály szerint kapják, mely az elhalt férjet népfölkelési tiszti rendfokozatához képest a hadseregben megillette volna. 5. §. Az előbbi §. szerint kiszabandó évi nyugdíjhoz azon özvegyet, kinek férje bebizonyithatólag az ellenség előtt esett el, vagy az ellenség előtt kapott sebesülés következtében egy év lefolyása alatt halt meg — 50 százalékos pótlék illeti. 6. §. Azon özvegy, kinek férje polgári, állami, vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatban állott, ha férjének a katonai szolgálat ideje alatt történt halálakor a polgári ellátási szabályok szerint polgári nyugdíjra igényt nyert is, csak az ezen törvény szerint őt megillető katonai özvegyi nyugdíjat kapja. De ha ez a polgári ellátási szabályok szerint illetékes özvegyi nyugdíjnál kevesebb, ugy az ezen és a részére engedélyezett katonai özvegyi nyugdíj közötti különbség, a polgári javadalmazásból ráfizetendő. Az ily özvegynek az előző §. szerint a szabályszerű katonai nyugdíjhoz mérendő 50 százalékos pótlékra való esetleges igénye minden esetben megmarad. 7. §• Oly özvegyek, a kik saját állami, vagy ezzel egyenlő szolgálatuk után nyugdíjra tartanak igényt, e mellett, a férjük szolgálata folytán őket megillető nyugdíjat is húzzák. 8. S. Az özvegyi nyugdíj megszűnik : a) az özvegy halálával; b) újra férjhezmenetelével; c) az özvegynek a nyugdíjról való időleges vagy állandó lemondásával; d) az állam vagy valamely nyilvános intézet részéről való ellátás nyerésével, vagy apáczául való belépéssel oly zárdába, mely nem nevelésre vagy betegápolásra van hivatva; e) az osztrák-magyar monarchiából való kiköltözéssel, vagy idegen állampolgárság szerzésével, valamint engedély nélkül vagy jogosulatlanul való külföldön tartózkodással; /) oly bűnvádi elitéltetés esetében, melylyel a nyugdíj elvesztése van összekötve. ' 9. §. Oly özvegy, kinek nyugdíja a 8. §. b) pontja alatt emiitett >újra férjhezmenetelével* megszűnt, második férje halála után ismét annak élvezetébe lép, a mennyiben időközben oly körülmények fel nem merültek volna, melyek őt annak élvezetéből kizárnák. Ha az özvegyet későbbi házasságból is állami nyugdíj, vagy ezzel egyenlő ellátás illeti, ugy annak csak az utóbbira van igénye; de ha ez az előbb élvezett katonai nyugdíjnál kevesebb, a különbség részére ráfizetendő.