Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.
Irományszámok - 1884-686. A horvát-szlavon ügyekben kiküldött magyar országos bizottság jelentése
246 686. szám. Melléklet, az 'ötödik ülés jegyzökönyvéhez. A magyar országgyűlés tiszteit országos Bizottságának. A nagyon tiszt, magyar országos bizottság nagybecsű üzenetének végén azt indítványozta, hogy a további tanácskozások ne folytattassanak írásbeli üzenetváltás által, hanem hogy mindjárt szóbeli tanácskozás történjék. Ezen* országos bizottság annál is inkább fogadja el ezen indítványt, mert ő is azt reményli, hogy a két bizottság közti szóbeli tanácskozásnak sikerülni fog azon véleménykülönbségeket kiegyenlíteni, melyek az egyik vagy a másik pontra nézve köztük még léteznek s meghatalmazta elnökét, hogy ezen beleegyezést az igen tisztelt magyar országos bizottság tekintetes elnökségével tudassa, s vele mindazon intézkedéseket megtegye, melyek a közös értekezlethez való találkozásra szükségesek. Azonban őszintén kívánván, hogy a kölcsönös meggyőzési kísérletek czélhoz, azaz egyetértéshez vezessenek, ezen országos bizottság azon véleményben van, hogy ezen czél előmozdítására fog szolgálni, ha már ezen alkalommal hangsúlyozza az üzenet és viszonüzenet azon pontjait, melyekre nézve elvi különbségek állanak fenn. Ezen országos bizottság örömmel vette ki a tisztelt magyar országos bizottság nagybecsű üzenetéből azt, hogy szabatosnak ismerte el Horvát-Szlavon-Dalmátországok államjogi viszonyának a horvát üzenetben foglalt leírását. Mert mikor a kiegyezési törvény bevezetése azt mondja: » Miután Horvát-Szlavonországok századok óta, mind jogilag, mind tettleg Szt. István koronájához tartoztak, s a sanctio pragmaticában is ki van mondva, hogy a magyar korona országai is elválaszthatlanok egymástól: ezen alapokon egyrészről Erdélylyel egyesített Magyarország, másrészről Horvát- és Szlavonországok, a közöttük fenforgó közjogi kérdések kiegyenlítésére nézve a következő egyezményt kötötték«; mikor továbbá ugyanezen törvény 1. §-a igy hangzik: >Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok ugyanazon állami közösséget képeznek, mind az 0 Felsége uralkodása alatt álló többi országok, mind más országok irányában«; mikor ezenkívül ugyanazon törvény 4. §-a ezt határozza: »Az 1867-iki magyar országgyűlés XII. törvényczikkét, mely a szt. István koronája országai és 0 Felsége többi országai közt fenforgó közös vagy nem közös ugyan, de egyetórtőleg intézendő ügyeket és azok kezelési módját meghatározza, valamint az e törvény alapján már létrejött egyezményeket, s különösen az 1867: XIV., XV. ós XVI. tőrvónyczikkeket Horvát-Szlavón- és Dalmátországok is érvényeseknek és kötelezőknek ismerik el, azon határozott kikötéssel mindazáltal, »hogy jövőre hasonló alaptörvények és egyezmények csak Horvát-Sziavon- és Dalmátországok törvényes hozzájárulásával hozathassanak « ; mikor továbbá ugyanezen törvény 5. §-a azt rendeli:
