Képviselőházi irományok, 1884. XXII. kötet • 666-706. sz.

Irományszámok - 1884-686. A horvát-szlavon ügyekben kiküldött magyar országos bizottság jelentése

256 686. szám. zágrábi erdőigazgatóság közreműködése körül kívánhat, már tényleg megvan és gyakoroltatik. A mi azt a kivánatot illeti, hogy Horvát Szlavonországok területén levő össze* erdészeti hivatalok a hivatalos nyelvre nézve a fennálló törvényes határozatokhoz tartozzanak alkalmazkodni és hogy ez országok fiai, ha a szükséges képességet az osztrák-magyar monarchia bármely erdészeti tanintézetében szerezték, erdészeti hivatalokat elnyerhessenek: a magyar országos bizottság eme kívánság mindkét részét teljesen igazoltnak tartja ós azt a maga részéről is a közös kormány figyelmébe ajánlani hajlandó, csakhogy a hivatalos nyelvre vonatkozó kívánat teljesítése azt föltételezi, hogy elegendő számú szakképzett erdészek legyenek, a kik egyszersmind a horvát nyelvet is birják, a mi sajnos, ez ideig nem állitható. A mi pedig a kívánatnak második részét illeti, alig lehet az osztrák-magyar monarchia valamennyi erdészeti tanintézetét egy színvonalra állítani, mert például épen a körösi alsóbbrendű tanintézet növendékei nem birnak oly képzettséggel, hogy a kincstári szolgálatra alkalmasak lennének s ezt maga a horvát kormány is annyira belátta már régen, hogy ennek az intézetnek újjászervezését tervezi. Ha akad oly horvát-szlavón illetőségű egyén, ki a kellő képzettséggel bir, az a minister úr nyilatkozata szerint szívesen fogadtatik be az államszolgálatba. Sőt, hogy e tekintetben jövőre hiány ne legyen, a kereskedelmi minister úr intézkedett az iránt, hogy két horvát-szlavón származású ifjú állami segélylyel a selmeczi akadémiára mehessen; ezek most ott is vannak és ha minden évben 2 — 3 ily egyén neveltetik, akkor a kincstári szolgálatra meglesz a szükséges szám arra, hogy a Horvát-Sziavonországok területén levő erdészeti hivatalok nemcsak szakképzettség, hanem nyelv tekintetében is megfeleljenek a t. horvát-szlavón országos bizottság kivánatának. Végül a t. bizottság megfontolásába ajánljuk azt a kérdést is, vájjon nem volna-e czélszerű, ha a horvát-szlavón országos kormány a maga részéről is küldene évenként egy pár ifjat az erdészet tanulása végett Selmeczre, mely esetben a körösi intézet költsége és újjászervezése talán el is maradhatna. A t. horvát-szlavón országos bizottság üzenete azután egész csoportját karolja fel a pénzügyi kérdéseknek és ezekre vonatkozólag nevezetesen azt indítványozza, hogy jövőben a díj- és illeték-kiszabási hivatalok költsége a közös bevételekből fedeztessék, hogy jövőben ama dohány után, mely Ausztria részére beszereztetik, a fölmerült költség fedezésére szolgáló kiadás Horvát-Szlavonországoknak be ne számíttassák és végre, hogy emez országoknak mind a két tekintetben okozott kár megtéríttessék. A magvar országos bizottság teljesen méltányolja e kérdéseknek fontosságát és meg van győződve arról, hogy annak idején a magyar országgyűlés sem fog kitérni azoknak alapos megvitatása elől. De viszont a t. horvát-szlavón országos bizottság is el fogja ismerni, hogy miután az általa kifogásolt jelenlegi elszámolási mód az utolsó pénzügyi kiegyezés alkalmával lett megállapítva és így annak kiegészítő részét képezi, az egyes kérdéseket a többiekkel való összefüggésből kiszakítani és azokat elkülönítve és egyoldalúan megoldani nem lehet. Alkalom lesz azoknak érdemleges tárgyalására azon úgyis közel időben, a midőn a pénzügyi kiegyezésnek megújítása fog ismét szőnyegre kerülni; ós miután Magyarországnak, bármily buzgón védi is saját jogait és érdekeit, távolról sincs szándókában, HorvátSzlavon-Dalmátországok iránj^ában igazságtalanságot vagy akár csak méltánytalanságot elkövetni, vagy azoknak jogosult igényeitől az érvényesülést megtagadni: ez országos bizottság meg van győződve arról, hogy annak idején sikerülni fog ezeket az ügyeket is mindkét részre nézve kielégítően rendezni. A mi azonban azt a további indítványt illeti, hogy a horvát-szlavonorszá_ú községek szabadittassanak fel a pénzügyi közigazgatás közvetlen gyakorlatától : a magyar országos bizottság osztozik ugyan a t. horvát-szlavón bizottság ama nézetében, hogy az adók kivetése, beszedése és behajtása által súlyos teher nehezedik a községek vállaira, de e teher a közös országgyűlésen hozott törvényen alapul ós semmi-