Képviselőházi irományok, 1884. XXI. kötet • 604-665. sz.

Irományszámok - 1884-650. Törvényjavaslat, az 1884. évi XVII. törvényczikkben foglalt ipartörvény 50. §-a utolsó kikezdésének módositása tárgyában

236 650. szám. a heti vásárok iátogatását megszorító intézkedésnek hatályon kivüí helyezését kérelmezik, szerintük ez intézkedés egyaránt káros levén az iparos-osztályra nézve, a mely eddigi életmódjától — a szomszédos heti vásárok látogatásától s árúczikkeinek forgalomba hozatalától — az által megfosztatott, valamint a fogyasztó közönségre nézve is, a mely a sérelmes intézkedés folytán — a heti vásárok az iparosok által fel nem kerestethetvén, vagy a helyben lakó csekély számú iparosokra, vagy pedig, a mi szerintük még hátrányosabb, távolabb esö városok piaczainak felkeresésére vannak utalva, Arad, Bihar, Csongrád, Fogaras, . ajdu, Hont Jász-Nagykún-Szolnok, Fejér, Kis-Küküllö, Máramaros. Nagy-Küküllö. Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegyék, valamint Arad és Kolozsvár városok, végre az illető lörvényczikknek a hetivásárok látogatására vonatkozó intézkedését módosíttatni kívánják, a mi különben azonosnak tekinthető a jelenleg fennálló intézkedés hatályon kivü helyezésével. Ezen törvényhatóságok közül többen a házi iparczikkeken kivül némely más iparkészitOűényeknek is szabad árulását tartják megengedendönek, többen a tilalmat az illető járás területén lakó iparosokra nézve megszüntetni kívánják és többen az iránt kérelmeznek, hogy engedtessék meg a heti vásárokon oly iparkészitményeknek szabad árulása, a melyek az illető községben lakó iparosok által épen nem, vagy a község lakosainak szükségletét ki nem elégítő mennyiségben vagy minőségben készíttetnek. Van olyan törvényhatóság is, a hoi az egyik iparhatóság a törvény illető rendelkezésének változatlan fentartását, a másik pedig annak hatályon kivül helyezését hozza javaslatba. A főváros törvényhatósága pedig kijelentette, hogy a fennálló törvénynek fentartása vagy eltörlése sem a fővárosban lévő iparosokat, sem a fogyasztó-közönséget nem érdekli. A kereskedelmi és iparkamarák véleménye a fenforgó kérdésre nézve szintén megoszlott s míg 5 kereskedelmi és iparkamara a törvénynek változatlan fentartását javasolja, 7 kamara az eltörlés, illetőleg módosítás mellett nyilatkozik. A most részletezett jelentésekből kitűnik egyfelől az, hogy az idézett 50. §. utolsó kikezdésének módosítása a törvényhatóságok nagyobb részének területére nézve szükséges, másfelöl pedig és főleg az, hogy az ország különböző részeiben az iparosoknak, valamint a fogyasztóközönségnek érdekei különbözők lévén, azokat ugyanazon egy törvényes intézkedés által kielégíteni nem lehet. E szempontok oly intézkedést tesznek szükségessé, a mely lehetővé tegye, hogy ott, a hol azt az iparos érdeke megkívánja, a most fennálló törvény által nyújtott védelem továbbra is fentartható legyen, ott pedig, a hol a törvény jelenleg érvényben levő intézkedése akár a fogyasztó-közönségnek, akár az iparosoknak érdekeit sérti, mód nyújtassák arra, hogy mindkét fél méltányos kívánalmai teljesíttessenek. A javaslat 2. §-a a felvidéki vándorló kereskedők eddigi jogának fentartására vonatkozik. A felsővidéki házalók ugyanis nem tisztán házalással foglalkoznak, hanem régi kiváltságuk folytán a heti vásárokon kocsikról és sátorok alatt voltak jogosítva árúczikkeiket eladni, mely joguk az ipartörvénynek idézett §-a alapján több helyen meg volt támadva. Miután ezen eladási jog a szegénysorsú felvidéki lakosok keresetforrását képezi és annak minden átmenet nélkül való megszüntetése számos egyénnek teljes elszegényedését idézte volna elő, ezen ideiglenes intézkedést indokoltnak tartom. A 3. §. a szokásos végrehajtási intézkedést tartalmazza. Tisztelettel kérem javaslatomnak, mely a fennebb előadott iránynak, illetőleg szükségességnek megfelel, elfogadását. Budapesten, 1887. évi február hó 23-án. Gróf Széchényi Pál s. k., földmiveíés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister.