Képviselőházi irományok, 1884. XXI. kötet • 604-665. sz.

Irományszámok - 1884-617. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, „az 1878:V. t.-cz. 27. §-ának módositása tárgyában” beadott törvényjavaslatra

98 617. szám. Az igazságügyi bizottság büntető törvénykönyvünk 27. §-ának rendelkezését helyesnek, és a czélt tekintve, továbbra is fentartandónak tartja. De annak tartja ezt az igazságügyi minister által benyújtott törvényjavaslat is, és csak oda óhajtja módosítani, hogy a pénzbüntetésekből befolyó összegek necsak a 27. §-ban jelzett czélra, hanem háromnegyed részben fogházak, börtönök, államfogházak és fegyházak építésére fordíttassanak, azt hozván fel indokul, hogy az 1880. évtől szerzett tapasztalatok szerint a pénzbüntetésekből oly jelentékeny összegek folytak be, hogy azok kizárólag a jelzett czélokra észszerűen fel nem használhatók.. Befolyt ugyanis az 1880. évi szeptember hó 1-töl az 1886. év harmadik negyedéig a pénzbüntetésekből összesen 1.758,072 frt 697» kr. Ez összeghez hozzászámítván a fel nem használt összegek állami értékpapírokba lett befektetéséből nyert kamatai— melyek 127,554 frt 86 krra rúgnak — most már >az országos rabsegélyzö- és javítóintézeti alap< értéke az 1886. évi harmadik évnegyedig 1.885,627 frt 557» krra emelkedett. Nohabár ez összegből már eddig tényleg két javítóintézet létesíttetett; nohabár az elbocsátott szegény foglyok a felmerült szükséghez képest segélyeztettek, söt az 1884. évi XX. t.-czikkben megállapított ötszázezer forintból 407,472 frt 937* kr. igénybe vétetett: mégis, az 1886. év végén, a javitóintézetek ingatlanaiba és építkezésbe befektetett összegen felül, körülbelül 1.200,000 frt tőke vagyonnal bír. A tapasztalat és bekövetkezett eredmény tehát azt igazolta, hogy a pénzbüntetésekből sokkal nagyobb összegek folynak be, mint azt talán törvényhozásunk a 27. §. alkotásakor vélte. Másfelöl a törvényjavaslat indokaiban ki van mutatva, hogy bírósági letartóztatási helyeink nincsenek elegendő számban, söt a létezők is nincsenek kellőleg felszerelve, közigazgatási fogházaink pedig alig léteznek. Ez okból az igazságügyi bizottság helyesli a törvényjavaslat azon intentióját, hogy akkor, midőn állami kincstárunk nincs azon helyzetben, miszerint újabb nagyszámú letartóztatási helyek előállítási költségeit fedezze, a pénzbüntetésekből bejövő összegek háromnegyed részét újabb letartóztatási helyek létesítésére kívánja fordítani. A kérdés csak az lehet: 1. Mennyire fog emelkedni körülbelül a pénzbüntetések azon része, melyet a kir. bíróságok állapítanak meg? 2. A megállapított egynegyed rész hányad nem fogja-e a 27. §-ban kitűzött czél elérését koczkáztatni ? A bizottság, hogy a feltett kérdésekre megfelelhessen: az 1885. év eredményéből indult ki. Ez évben az igazságügyi ministeri törvényjavaslat indokolása szerint a pénzbüntetésekből bejött összesen 372,339 frt 56 kr.; ebből a bíróságok Ítéletei alapján befolyt 210,154 frt 3 kr.; a közigazgatási hatóságok alapján bejött 115,651 frt 31 kr. Ha nem vesszük is figyelembe az évenként tapasztalt emelkedést, hanem maradunk az 1885. évi eredménynél: rabsegélyezési és javítóintézeti czélokra marad ezután is évenként 210,154 frt negyedrésze, vagyis 52,538 frt 50 kr. Ha pedig a számításba belevonjuk a törvényjavaslat 3. §-a szerint gyümölcsözöleg elhelye-