Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.
Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról
62 599. szám. 270. §. A végrendeleti végrehajtó az e minőségben kezeihez jutott értékről végrehajtói tisztének bevégzésétől számitott három hónap alatt az örökösöknek számot adni tartozik. E kötelezettség alul az öFökhagyó részéről kijelentett előleges felmentés hatálylyal nem bir. A vagyonkezeléssel is megbízott végrendeleti végrehajtó, ha e megbízatás egy évnél tovább tart, évenként köteles számot adni. 271. §. A végrendeleti végrehajtó e minőségben tett kiadásai megtérítését a hagyatéki tömegből, illetőleg az örökösöktől követelheti. A végrendeleti végrehajtó díjazására nézve az örökhagyó rendelkezése alkalmazandó. Ilyen rendelkezés eseteit kivéve, a végrendeleti végrehajtót a hagyatéki bíróság által megállapítandó mérsékelt jutalomdíj csak akkor illeti, ha a vagyonkezeléssel is megbízva volt. 272. §. Ha több végrendeleti végrehajtó neveztetett: ezek a mennyiben az örökhagyó másként nem intézkedett, együtt kötelesek a végrendeletet végrehajtani. Véleményeltérés esetében a végrendeleti végrehajtók szótöbbséggel határoznak. Szavazategyenlőség esetében a hagyatéki bíróság dönt. Ha a végrendeleti végrehajtók közül csak egy él vagy csak egy fogadja el a megbízást: az egymagában is fel van jogosítva a végrendeleti végrehajtói teendőket teljesíteni. 273. §. A mennyiben az örökhagyó másként nem intézkedett, a végrendeleti végrehajtótársak, ha a vagyonkezelés is reájok bízatott, egyetemlegesen felelősek. Az, a ki valamely határozat hozatalához hozzá nem járult, e határozat következményeiért nem felelős. Ha a végrendeleti végrehajtók a teendőket egymás között megosztották: mindenik társ saját cselekményeért első sorban maga felelős. TIZENEGYEDIK FEJEZET. A hagyományok. ; \ . I. A hagyományok által kötelezett és jogosított személyek. 274. §. Hagyománynyal terhelhető mindenki, a ki az örökhagyó után vagyoni haszonban az által részesül, hogy az örökhagyó közvetve vagy közvetlenül az ő javára rendelkezett, vagy pedig, hogy az örökhagyó azon jogával, mely szerint ellenkezően rendelkezhetett volna, nem élt (109. §.). 275. §. Senki sem terhelhető hagyománynyal nagyobb mérvben, mint a meddig azon vagyoni haszon értéke terjed, mely reá az örökhagyó halála folytán száll. A mennyiben a hagyomány feltételhez vagy időmeghatározáshoz van kötve: a terheltetés mérvének megállapitásánál azon haszonvételek is számításba veendők, melyeket a terhelt a hagyomány-teljesítés időpontjának beálltáig húz.
