Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.

Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról

202 599. szám. világossá váltakor igényeik érvényesítése végett bírói oltalmat vegyenek igénybe; miért is a törvényjavaslatnak ezen szakasza, mely a szász ptk. 2148-ik §-ának és a Mommsen-féle tér vezet 116-ik§-ának intézkedésein túlmenő általános szabályt állit fel, — indokoltnak mutatkozik. 182—185. §§. A kezdeti vagy végződési időponttól függővé tett végrendeleti intézkedéseket tárgyazó 182. és 183. §-ok rendelkezései a törvényjavaslat 164. és 165. §-ainak intézkedéseivel összhangban állanak; miért is tekintettel az utóbb emiitett szakaszok indokolásánál előadottakra, a bővebb indokolás feleslegesnek mutatkozik. Ezen szakaszok rendelkezései egyébiránt lényegben megegyeznek az osztrák ptk. 705. és 708. §-ainak, a szász ptk. 2506. és 2507. §-ainak és a Mommsen'-féle tervezet 117., illetve 445. és 446. §-ok rendelkezéseivel. A 184. §. értelmében eltérőleg a szász ptk. 2149-ik §-ának azon rendelkezésétől, mely szerint azon időpont is a feltétellel egyenlőnek tekintendő, a melyről bizonyos ugyan, hogy bekövetkezik, de bizonytalan, hogy azt a részesített túléli-e: csupán azon kezdeti vagy végződési időpont tekitendő felfüggesztő, illetve felbontó feltételnek, a melynek bekövetkezése általában bizonytalan. E részben a törvényjavaslat megegyez az osztrák ptk. 704. §-ának és a Mommsen-féle tervezet 118. §. rendelkezésével; minek indokolásául szolgál az, hogy kifejezett ellenkező akaratnyilvánítás esetén kívül a végrendelkező vélelmezhető akaratával alig lenne összeegyeztethető, hogy az okvetlen bekövetkezendő időponttól függővé tett részesítés hatálya azon esetleges körülményhez legyen kötve, ha vájjon a megjelölt időpont a részesített életében vagy halála után következik-e be. A 185-ik §. első része a végrendeleti jogügyletre is alkalmazandó általános szabályt emel érvényre. A szakasz második része szükséges azért, mert az örökhagyó az időpont kiszámításában vagy megjelölésében tévedhetett, a mely esetben a végrendelkező valószínű akaratát kell kiindulási pontul venni. így például, ha egy örökhagyó, a ki 1882-ik évben végrendelkezik, valamely részesítést 1795. jan. 1-től mint kezdeti időponttól teszen függővé: kétségtelen, hogy az időpont megjelölésében tévedett és 1895. január l»ső napját akarta érteni. 186., 187. §§. Az örökhagyó a végrendeleti részesítéssel kapcsolatban oly intézkedést tett, hogy a részesítettnek meghagyja, miszerint a részesítés tárgyát egészben vagy részben valamely megjelölt czélra fordítsa, vagy a részesítés tárgyától függetlenül valamit teljesíteni legyen köteles. Az ilyen meghagyás a feltétellel azonos hatálylyal bírónak nem tekinthető. A részesítettet feltétlenül illeti az, a mit az örökhagyó neki hagyott, ő azonban viszont az örökhagyó meghagyását teljesíteni köteles. A 186-ik §. a meghagyásra nézve azon dispositiv szabályt állítja fel, hogy ha a meghagyás harmadik szabálynak vagyoni előnyt nyújt: a meghagyás hagyománynak tekintendő és a hagyományra érvényes szabályok szerint ítélendő meg. Ezen megoldás szerint, mely az örökhagyó szándékának leginkább látszik megfelelni, s a jogviszonyt tisztázza és egyszerűsíti, az a ki meghagyással kapcsolatosan lett részesítve, feltétlenül megkapja részesítés tárgyát, s ellenébe mint terhelt ellenébe az, a kinek javára a meghagyás szolgál, igényéit mint hagyományos érvényesítheti. A 186-ik §-nak a hagyományoknak nem tekinthető meghagyások teljesítésére, valamint a nem teljesítés következményeire vonatkozó rendelkezései a dolog természetéből folynak, s lényegben megegyeznek a szász ptk. 2151. és 2152. §-ai rendelkezéseivel. Azon meghagyás, mely csupán a részesített javára szolgál, például ha az örökhagyó barátjának 5000 frtot hagyományoz, hogy külföldi utazásokat tehessen, miután a meghagyás teljesítése harmadik^személyt nem érdekel, jogi foganattal nem bírhat; a lehetetlen vagy a jogszabálylyal, avagy az erkölcsiséggel ellenkező meghagyást pedig épen ugy, mint az ily minő-