Képviselőházi irományok, 1884. XX. kötet • 591-603. sz.
Irományszámok - 1884-599. Törvényjavaslat, az öröklési jogról
599. szám. 189 Az, a ki a törvény által adott végrendelkezési jogosultságát igénybe véve, a vagyonában való örökösödést másként kívánja szabályozni, mint a hogy a törvény általános szempontból kiindulva, az örökösödést megállapítja: az a halála után érvényesülendő egyéni akaratát minden kételyt kizáró s ünnepélyes alakban kell hogy nyilvánítsa. Tudjuk, hogy a végrendelkezés hazájában, Rómában minő szigorú alakszerűségek megtartásához volt kötve a végrendeletek érvényessége; és ezen alapon indulva a törvényhozások általában, több vagy kevesebb szigorral megállapítva a végrendeleti akaratnyilvánítás külön alakszerűségeit, ezeknek megtartásától tették függővé a végrendelet érvényességét. Ezen alapon nyugszik a törvényjavaslat 130-ik §-ának rendelkezése, a melyet mint eddigi jogszabályainknak is megfelelőt, bővebben indokolni szükségesnek alig mutatkozik. A 131-ik §. a végrendeleti tanúk képességét úgy szabályozza, mint az 1876-ik évi XVI. t.-cz. 2-ik §-a, azon eltéréssel mindazonáltal, hogy a végrendeleti tanúskodásból csak a hamis tanuzás vagy hamis eskü bűntettében elmarasztaltakat és ezeket is csak a büntetés kiállásától számított 10 évi időtartamon belül zárja ki. Habár az osztr. ptk. 592-ik §-a is a csalás vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt elitélteket, a szász ptk. 2102. §-a pedig, valamint a Mommsen-féle tervezet 72-ik §-a is a hamis esküért megbüntetetteket végrendeleti tanúskodásra egyáltalán nem képeseknek nyilvánítja, s habár a franczia code civil 980-ik és az olasz codice civile 788-ik §-a szerint nem képes tanúk azok, a kik polgári jogaik teljes élvezetében nincsenek: a törvényjavaslat ezen tanúképtelenséget azért -korlátozza, mert gyakran a végrendelet érvényességét veszélyeztető lehet, ha a törvény a végrendeleti tanúképességet olyan körülményekhez köti, a melyeknek fenforgásáról vagy fenn nem forgásáról, kivált sürgős esetekben a végrendelkező, vagy azok, a kik az 8 megbízásából a tanúkat meghívják, magoknak tudomást sem szerezhettek. Valóban alig volna indokolható, hogy egy végrendelet csak azért mondassék érvénytelennek, mivel a 4 tanú közül egy — ki az illető községben már 15 éve lakik, és mindenki által feddhetlen életűnek ismertetik — 20 évvel azelőtt, midőn egész más vidéken lakott, nyereségvágyból elkövetett valamely bűntett vagy hamis tanuzás avagy hamis eskü miatt elitélve volt. A 132—135. §-ok rendelkezései az 1876: XVI. t.-cz. 3., 9., 10. és 13-ik §-ainak rendelkezéseivel lényegben megegyeznek, csupán a 133. §. tartalmaz érdemlegesebb eltérést, a mennyiben rendeli, hogy a végrendeleti tanú és annak hozzátartozói a nekik szánt részesítéshez csak akkor jogositvák, ha a végrendelkezés elegendő számú és oly tanúk előtt történt, a kik az örökhagyó végrendelete által nem lőnek részesítve; mert különben négy tanú alkalmazásával alkotott írásbeli magán végrendeletet akkor is, és pedig a tanúk részesítését tárgyazó részeiben is érvényesnek kellene tekinteni, ha az örökhagyó a tanúk mindenikét részesítette. A 134. §. szövegezése pedig azért tér el az 1876: XVI. t.-cz. 10-ik §-ának szövegezésétől, hogy nyilvánvaló legyen, miszerint az ezen szakasz a), b) és c) pontjaiban felsorolt kellékek a végrendeleti intézkedés érvényességének nem együttes, hanem vagylagos előfeltételeit képezik. Az 1876. XVI. t.-cz. 14-ik §-ának rendelkezése, valamint a 20. és 26-ik §-oknak rendelkezései is azért lőnek mellőzve, mivel a törvényjavaslat a 126. §-nak rendelkezéséből kifolyólag, a végrendeletektől jogi szempontból különböző fiókvégrendeleteket tulajdonképen nem ismer. n. Az írásbeli magánvégrendeletek. 136. §. A törvényjavaslat az Írásbeli magánvégrendeletek alaki kellékeire nézve azon lényegesebb eltéréssel, hogy a nem önkezűleg irt végrendeleteknél a tanúk számát háromra szállította le és némely csekélyebb változtatással az 1876: XVI. t.Cz . rendelkezéseit tartotta fent; s ennélfogva
